A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.
Tóth László: A kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény kialakulása és fejlődése
Tóth László A' KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE Előzmények Ha az érdeklődő bejárja Európa műszaki múzeumait, vajmi kevés anyagot talál az utak, közutak történetéről, pedig a szárazföldi közlekedés vonalai a legrégebbi közlekedési pályák, amelyeket az ember mindig az adott kor színvonalának megfelelően használt és épitett. Az utak története az emberiség kultúrtörténetének egy része - nemcsak általánosságban, hanem Magyarországon is. Korunk társadalma különös fogékonysággal és megbecsüléssel tekint a történeti értékekre, s igényli, hogy a közutak történetét is felkutassuk és bemutassuk. Ez az igény találkozott a lehetőséggel, amikor egy magánygyüjteményt felkarolva létrejött a mai szakgyűjtemény bázisa. LÉVÁRDY IMRE, a felvidéki születésű útmester 1938-ban kezdte gyűjteni a környezetében fellelhető útügyi tárgyakat, emlékeket* Érsekújváron és Vágsellyén volt útmester, majd a háború után, 1947-ben Kiskőrösre költözött családjával és szerény gyűjteményével. Később, a Kecskeméti Közúti Igazgatóság központjában műszaki főelőadóként is folytatta a gyűjtést azzal a céllal, hogy majd nyugdíjasként bemutathassa a közönségnek is az általa oly nagyon szeretett szakma múltját és relikviáit. Ez a törekvés első alkalommal 1968* május-júniusban vált valósággá, amikor Kiskőrösön, a település 250. évfordulója alkalmával közúti kiállítás nyilt - több más tárgyú bemutató mellett. Valójában Lévárdy Imrén kivül senki sem tudta elképzelni, hogy mit lehet bemutatni egy ilyen kiállításon úgy, hogy a szélesebb érdeklődő közönség is kedvét lelje a látottakban. A Kecskeméti Közúti Igazgatóság anyaggal, munkaerővel és eszközökkel támogatta a kiállítást, a budapesti Közlekedési Múzeum pedig néhány akvarellt adott kölcsön erre az alkalomra. 7
