A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Karoliny Márton: A siófoki Sió-híd története

Karoliny Márton A SIÓFOKI SIÓ-HID TÖRTÉNETE A könyvekről mondották a régiek: habent sua fata libelli. Még inkább áll ez a hidakról, ezeknek is megvan a történetük. A siófoki Sió-hid története már a 305-311. évektől követhető, amikor Galerius romai császár lebocsátotta a Balaton vizét a Dunába. Ez a levezető csatorna nem a jelenlegi meder helyén volt, hanem tőle keletre, mintegy másfél kilométerre, a régi vizmütelep környezetében. A csatornán hid szolgált az átkelésre, s azt őrizni kellett. Az odatelepitett római cohors laktanyájának maradványait 1936-ban, a vizmü épitése alkalmával megtalálták. Ugyancsak megtalálták a viz leeresztését szabályozó zsilip vörösberényi kőből épült pilléreinek maradványát is. Erre, a rómaiak által épitett levezető csatornára utal egy, az 176367-es években készült lecsapolási térkép, amely egy vizeret tüntet fel a mondott helyen ezzel a felirással: Antiquus efluxus lacus Balatonis. - Vagyis: a Balaton tó régi lefolyása. Az emiitett római cohors nyilván nemcsak a hidat és a zsilipet őrizte, hanem a Gorsiumból Sopianaeba vezető hadi út egy szakaszát is; az út itt keresztezte a Sió völgyét. Következett a népvándorlás, elpusztult az út, a hid és a zsilip. A tó árvizének valahol le kellett vonulni, igy alakulhatott ki a széles, mocsaras völgyelet a Sió-meder környezetében. A magyar államalapítást követően a Tihanyi Apátság 1055-ben kiadott alapitó levelében ismét van emlités a jelenlegi hid elődjéről. Az alapitó levelet I. András király adta, s a határleirásban az alábbiak szerepelnek: "Van rév is a tavon, hasonlóan a tihanyi egyházhoz tartozó Fok nevű folyócskán, mely a mondott tóból folyik ki. Van egy hely, melyen átjárásuk van a népeknek, olykor hidon, gyakran gázlón." Ezt a hidat gyakran elsodorhatta az árviz, ezért kellett kompot és gázlót is használni. A hid és a komp is az 35