A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.
Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből
Dr. Jasinszky István FEJEZETEK AZ ÚTJELZŐK TÖRTÉNETÉBŐL 1972. tavaszán Tata környékén úttörők egy szántás közben kivetett latin feliratos kőoszlop darabot találtak, amely az élelmes úttörők révén hamarosan a tatai múzeumba került. A lelet egy római mérföldkő volt. Az ókori római utakon a távolságot 1000 lépésenként mérföldkövekkel, milliariumokkal jelölték, amelyeket közvetlen az út mellett helyeztek el. A Rómából kivezető főútvonalak távolságát a Fórum Romanum bejáratánál Augustus császár korában /i.e. 44-i« u. 14-ig/ elhelyezett arany jelzőoszloptól, a "Milliarium aureum"-tól számitották. A távolság mérését külön erre a célra szerkesztett mérőkocsival végezték. A fővárosból kiinduló távolságmérés már az ókori rómaiaknál is csak a görögök utánzása volt. Az attikai épitett utak Athén központjából ágaztak szét, s innen mérték a jelentősebb városok távolságát. A görög városállamok határai többnyire a közutak voltak, ezért az utak mentén több határkövet helyeztek el. Ezek az un. hermák ugyanakkor az utasok védőistene, az istenek futára - Hermes - iránti tisztelet jelképei is voltak. A római birodalom bukása után a római központtal rendelkező úthálózat jelentősége megszűnt, új utakat nem épitettek; ahol éppen a szükség megkívánta, használták a régit. Sok helyen a római utakat felbontották, köveit egyéb építkezésekre használták fel. Feltehetően ez is oka annak, hogy a római utak hatalmas hálózata ellenére viszonylag csekély számban maradtak ránk római mérföldkövek, /l. ábra/ Más feltételezés szerint lehet, hogy nem is jelöltek meg minden mérföldet. 137
