Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Útügyeink a két világháború között (1919–1945)

A 4. táblázat néhány burkolat építési költségét mutatja a fővárosban az 1871—1935. évek közötti időszakban pengó értékre átszámítva. Az 5. táblázat a burkolatok 1937. évi építési költségéről ad tájékoztatást. Ebben a korszakban a főváros az úthálózatát már rendszeresen fenntartotta, amit az is mutat, hogy például az 1934-ben úthálózatának fenntartására kereken 1 800 000 pengőt fordított, vagyis a burkolattal ellátott úthálózatra vonatkoztatva kilométerenként 2370 pengőt, a főváros egész úthálózatára vonatkoztatva pedig kilométerenként 1097 pengőt. A „Hasznos" beruházási hitel a hídépítés területén is fellendülést eredményezett, amennyiben ebből a hitelből a közúti hidak építésére 16 611 378 pengőt fordítottak. Miután közvetlenül a háború utáni években a felrobbantott Tisza-hidak helyreállítása már megtörtént, legsürgősebb feladatként jelentkezett a Szamosköz és Bodrogköz az országgal való összeköttetésének biztosítása. Az új hídépítések közül időrendileg első helyen a közúti és vasúti közlekedésre szolgáló matolcsi Szamos-hidat kell említeni. E híd építése volt az első világháború utáni időszak legelső nagyobb szabású hídépítése, amelynek munkálatait — mint arról már szó volt — 1922-ben elkezdtek, de hitel hiánya miatt a munkát csak az 1925. évben fejezték be. A korszak jelentékenyebb hídépítései még: a berettyóújfalui Berettyó-híd, a makói Maros-ártéri hidak, a rábahídvégi Rába-híd, a zalahídvégi és zalaapáti Zala-hidak, a Baja és Bátaszék közötti Duna-ártéri híd, a kornádi Sebes-Körös-híd és a lenti Kérka-hidak. A szóban forgó időszakban kezdték el a dunaföldvári Duna-híd és a tiszaugi Tiszahíd építését, amelyeket vasúti forgalomra is alkalmas módon építettek még. Mindkét híd építése nagy jelentőségű volt, nemcsak a közvetlen környezetükbe eső községek fejlődése szempontjából, hanem azért is, mert e hidak a meglevő kiépített utak révén a Dunántúl és Tiszántúl között közvetlen közúti kapcsolatot létesítettek, ami a csatlakozó vasútvonalak megépítése után vasúti összeköttetéssel is kiegészítést nyert (102. és 103. kép). A dunaíöldvári híd építésének jelentőségét még nagymértékben növelte az a körülmény is, hogy a budapesti Duna-hidak és a bajai vasúti Duna-híd között levő hosszú Duna-szakaszon ez volt az egyetlen áthidalás. A dunaföldvári Duna-híd építését 1928-ban kezdték el és 1930-ban fejezték be, a tiszaugi Tisza-híd építését pedig 1927-ben kezdték el és 1929-ben fejezték be. 100. kép — Bitumcnszoró gépkocsi 1928-ban 101. kép —Tüzelókocsi (maszlikátor) tínlöltaszíalt készítéséhez a Magyar Aszfalt Kl.-ncl 94