Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az úthálózat fejlesztése az első ötéves tervben (1950–1954)

Az 1956-ban megalakult az Útügyi Kutató Intézet (UKD, elóclje a fent említett Aszfalt és Talajmechanikai Kutató Intézet nagyon gyakorlatias munkát folytatott, mert a kutatás mellett minden héten két napot a területi kísérleti munkáknál tartózkodtak. A munkatársak, többek között Boromisza Tibor, Gáspár László, Simon Miklós 1952-tól szinte napjainkigaktív résztvevói voltak a magyar úthálózat fejlesztésének, a technológiák kikísérletezésének — a vizesmakadámtól az autópályákig. A kezdeti, 1950-es évek munkahelyi kísérleteiból mutatunk be néhány képet a 132—144. képeken. Az útfenntartási hitelnek a makadám útpályák korszerűsítési munkáira történt igénybevétele az útfenntartási munkákra felhasználható összeg csökkenését vonta maga után. Az 1950—54. években összesen 5905 km, vagyis évenként átlagosan csak 1180 km makadám útpálya volt hengerléssel helyreállítható. Ez utóbbi mennyiség a makadám útpályák hosszának csak 5,4 százalékát tette ki, a 9-10 százalékos évi szükséglettel szemben. Ez a hiány a közutak állapotában annál súlyosabban éreztette hatását, mert ezen útpályák foltozásához szállított fenntartási anyag sem volt elegendó. Az 5 év alatt foltozási célokra évenként átlagosan csak 22,2 mVkm anyagot szállítottak. 142. kép — A kész pálya és a forgalom 1953-ban 143. kép — Aszfaltkeverő Budaörsön 1953-ban 144. kép — D-150 A típusú szovjet aszfaltfiniser 1958-ban 142