Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)

A Tísza-hidak közül 1894—1896-ban a tokaji, 1901—1903-ban a csongrádi vasútiközúti, 1911—1912-ben a záhonyi, és 1910—1914-ben a szolnoki hidat építették fel. Ezeken felül a Duna és Tisza mellékfolyóin számos nagy híd épült. Magyarország 1919. évi állami útjainak hídállományáról a 2. táblázat, összes közúti hídjainak állományáról pedig a 3. táblázat nyújt tájékoztatást. A háború alatt a hídépítés csaknem teljes egészében szünetelt. A hídépítési tevékenység csak az észak-magyarországi és erdélyi harcok alatt megrongált és elpusztított hidak helyreállítására és hadi hidak építésére szorítkozott (80. és 81. képek). A hídépítés terén nagy esemény volt az 1880—1890. évek közötti időszakban a vasbeton szerkezetek megjelenése. A kezdetben idegenkedéssel fogadott új építési rendszer csak az 1900. évi párizsi világkiállítás után terjedt el, amikor dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár nagy eréllyel látott neki a vasbeton szerkezetek terjesztésének. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet is felismerte a kérdés jelentőségét, megalakította a vasbeton bizottságot, amely bizottság munkája nyomán az Egylet 1909-ben kiadta a Vasbeton Szabályzatot. Ez a szabályzat nagymértékben ek5segílette a vasbeton szerkezetek általános elterjedését. 79. kép — Enwébet híd 76