Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Útügyeink a török kiűzésétől a reformkorig (1686–1825)

Az Építészeti Főigazgatóság 1820-ban adta ki a mérnöki munkákról szóló irányelveket, amely magas- és mélyépítésre vonatkozott. Ennek egyik mellékletét mutatja a 32. kép. Hidak hefyzet/cépe A kó- és téglaboltozatú hidakat a 18. században általában építészek tervezték. Ok értettek az épületek boltozatainak kialakításához, ami közel állt a hídépítéshez. Magát az építést kőművesek végezték. Ma is áll Sopronban az Ikva utcában az a téglaboltozatú híd, amelyre lakóházakat építettek. Vácon, az 1750-es években a Gombás-patak felett épült egy kőhíd, amelyet barokk szobrokkal ékesítettek (33. kép). Ez a kőhíd túlélte a veszedelmeket, bár főútvonalon helyezkedett el. Egyébként nagyon kevés régi hidunk maradt meg, mert a háborúk rendre elpusztították azokat. A18. században Erdélyben íves szerkezetű fahidakat építettek, s tetővel és oldalborítással védték az időjárástól. A fogarasi Olt-híd 1778—1782-ben, a tordai Aranyos-híd 1804-ben, majd a segesvári Küküllő híd és mások is épültek. Nevezetes híd volt a tordai Aranyos-híd (az Aranyos folyó felett), amely 48 métert áthidaló vonófás ívhíd volt, 1909-ig — elbontásáig — állt a helyén. A korabeli ácsmesterek remeke volt ez a létesítmény (34, 35. képek). Angliában már 1779-ben építettek öntöttvas elemekből hidat. Nálunk, ÉszakMagyarországon, Kisgaram (Hronic) községben 1810-ben létesült öntöttvas híd kb. 5 m nyílással. Majd a közelében 1813-ban egy másik is elkészült. Az első híd három tartóeleme mindmáig megmaradt a mai Szlovákiában (36. kép). 36. kép — Az első magyar öntöttvas híd Kisgaram községben — épült 1810-ben 29