Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A középkori és a török hódoltság kori utak története

• 1660-ban (Kis-)Jenőnél fahíd volt a Fehér-Kőrösön. • 1661-ben Alvincnál a Maroson híd vezetett át. • 1663-ban Belgrád—Zimony között a Száván 50 hajón fahíd, majd a zimonyi mocsáron át 4000 lépés hosszú, cölöpökre helyezett fahíd szolgálta az átkelést. Vukovárnál a Vulko folyón 200 lépés hosszú fahíd állt. Eszéknél a hídon két óráig kellelt menni (mocsaras tájon). Közepén felvonóhíd és vám üzemelt. A híd széles, két kocsi elfért egymás mellett, s pihenő pavilonok épültek rajta. Dárdánál 40 hajóra épített hidat említ. Szekszárdtól északra a Sár-víz folyón húszívű fahíd vezetett át. Buda-Alsóváros közé pú tj a a régi időből megmaradt vastag kővel lerakott út volt. A budai Duna-hfdról így ír: „Buda várának Ali pasa bástyája előtt a Duna folyón hosszú híd van, mely teljes 70 darab tömlőhajó fölé van hosszú gerendákból építve, s a tömlőhajók láncokkal vannak egymáshoz kötve. Középen négy hajó van, melyeket ha átmenő hajó érkezik, felnyitnak és bezárnak ... a jövő menőktől vámot szednek ... Mikor igen zordon tél van és a Duna befagy, nincs szükség c hídra.... Olyankor a híd hajóit egy oldalra húzzák, s tavasszal ismét helyreállítják." Esztergomnál 70 hajón álló fahíd készült a Dunán. Ugyancsak 1663-ban — a felsőmagyarországi hadjáratok során — a Nyitra, a Vág és a Garam folyókon hidakat említ. Fentieken kívül valamennyi várnál a kapuk előtt felvonó-hidak működtek. A 22. képen látható az ostromlott pest-budai hajóhíd 1602-ben. 2.1. kfp — Cül<i|tmaratlvanyok a Imiik karból Siófokon (1041. évi fenykf pfelvétcl) 21