Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A II. világháború által okozott károk és azok helyreállítása (1945–1959)

Ezek a fahidak részben a felrobbantott hidak roncsaira, részben cölöpjármokra épüllek, részben pedig összerakható szerkezettel úszó pontonhidak voltak. Ilyen fahidat épített a szovjet hadsereg Budapesten a Boráros téri híd roncsaira, a Margitszigetre ideiglenes cölöpözött fahidat, a Ferenc József híd helyén pedig uszályokra hídprovizóriumot épített. Ezeken felül a Dunán két hónap alatt Komáromban, Esztergomban, Újpesten, Budapesten a Bakáts utcánál, Budafokon, Dunapentelén, Dunaföldváron és Baján összesen nyolc hajóhidat építettek, a Tiszán pedig 1944 őszén és telén Záhonynál, Tokajnál, Tiszafüreden, Tiszacsegén, Szolnokon, Csongrádon és Szegeden összesen 7 helyen cölöpös faprovizóriumokat létesítettek. Minthogy ezek hadihidak voltak, a háború befejeztével nagyobb részben lebontották őket. A háború befejezése után már az inflációs időszakban 1945. május havában a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium teljes erővel hozzálátott a közúti hidak újjáépítéséhez, illetve helyreállításához. A megoldandó feladat igen nehéz volt, mert az egy évszázad alatt létesített hídállomány igen nagy részének rövid idő alatt szükséges helyreállítását az infláció, az anyag-, szerszám- és munkaerőhiány gátolták. Az építőipari vállalatok szerszámai, felszerelései nagyrészben elpusztultak, az építőanyagokat előállító gyárak a hadműveletek következtében szintén üzemképtelenekké váltak. A munkálatok megindítását akadályozta még a vasúti és közúti szállítóeszközök elpusztulása és végül a háború következtében előállott munkaerőhiány. A vázolt viszonyok mellett a hídépítési munkák gyors végrehajtása érdekében az egyébkén! kivitelező vállalatokra háruló munkákat is a Közlekedés- és Postaiigyi Minisztérium Hídosztályának kellett vállalnia. Megkezdődölt az a korszak a hídépítések történetében, melyet utólag is nagyra kell értékelni óriási eredményei folytán. 129. kff> — Dolgoznak a liídépítfik 132