Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)
Útügyeink a két világháború között (1919–1945)
Az útfenntartásra rendelkezésre álló összeg növekedésének arányában évenként javult az állami közutak állapota, és növekedett a makadám útpályák fenntartásához és hengerléséhez szállított zúzottkő anyagok kilométerenkénti átlagos mennyisége is. Ez az 1939—1944. években 48,5—61,7 m 3 /km között volt { A törvényhatóságok kezelése alatt álló közutak állapota általában a szanálási időszak (1925) kezdetétől fokozatos javulást mutatott. Az útfenntartási munkák eredményesebb ellátása érdekében a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium a 36 560/1936. KKM. számú rendeletével a közúti kerületi felügyelők szolgálatára és hatáskörére, a 65 100/1940. KKM. számú rendeletével az állami útőrök szolgálatára, a 7000/1943. KKM. számú rendeletével pedig az állami útmesterek szolgálatára vonatkozó utasítást adott ki. Az utasítások részletesen szabályozták az alkalmazás feltételeit, a személyzet teendőit és hatáskörét. Az állami közutak átépítési programjával együtt 10 éves bekötőútépítési program is készült. 1930-ban az ország területén még 994 olyan község, sok tanyaközpont és vasútállomás volt, amelyek kiépített úttal nem volt az úthálózatba bekötve. Ennek a hatalmas igénynek kielégítésére a fontsterling kölcsön törlesztési részleteivel és kamataival terhelt törvényhatósági útalapok nem voltak képesek. Ezért az említett program alapgondolata az volt, hogy a bekötőutak építési költségének 1/3 részét az állam, 1/3 részét a törvényhatóság útalapja és 1/3 részét az útépítésben érdekelt községek viseljék. A községek a rájuk eső 1/3 költséget az útépítéshez szükséges anyagoknak a felhasználás helyére történő szállításával és természetben teljesített munkával is viselhették. A program végrehajtásának meggyorsítása érdekében a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium 1930-ban a vármegyék részére tovább adandó kölcsön céljára a Magyar Országos Központi Takarékpénztár útján 18 millió svájci frank kölcsönt vett fel. A kölcsön 6 5/8 százalékos kamat mellett volt törlesztendő. Minthogy a kölcsönből a vármegyék csak 9 400 000 svájci frankot vettek át, a 8 600 000 svájci frank különbözetet a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium vette igénybe az állami közutak átépítési költségeinek fedezésére. A bekötőútépítési program további támogatása céljából a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium ezek építéséhez szükséges kőanyagok szállítására 50 százalékos vasúti fuvardíj kedvezményt is engedélyezett. Az Országos Utíejlesztési Alapnak a gépjárművek megadóztatásából származó bevétele az addig hitelezés mellett végrehajtott útépítésekre volt lekötve, s ezért a közutak átépítése csak újabb beruházási hitelek biztosítása útján volt folytatható. Az 1934. XXI. te. erre a célra 12 000 000 pengő, az 1936. XV. te. 13 400 000 pengő, az 1937. XIV. te. pedig r 10 000 000 pengő hitelt bocsátott rendelkezésre. A felsorolt hitelkeretekben végzett munkákat is hatévi vállalkozói hitel igénybevétele mellett kötelezőjegyek kiadásával hajtották vére. Néhány jellemző képet mutatunk ebből a korból a 111—118. képeken. 1937-ben készült egy részletes program, amely szerint a főközlekedési utakat fokozatosan kiépítve állami kezelésbe vennék, s ez 10 év alatt történt volna meg. Az 1938-tól kezdődő területi visszacsatolások ezt a tervet alaposan módosították, s a háború is átírta a megvalósítás ütemét Az 1938. XX. te. alapján felvett kölcsönből a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium a közutak építési költségeinek fedezésére 30 000 000 pengőt kapott. Az 1938/39. költségvetési évtől kezdve az 1944. év végéig végrehajtott állami útépítési munkák költségeit már a költségvetésekben biztosított hitelekből fizették ki. A költségvetési hitelekből kellett kiegyenlíteni a korábban végrehajtott kötelezőjegyes munkákból kifolyólag esedékessé vált törlesztési részleteket és kamatokat is. Az 1944. évben a kötelezőjegyekre fennálló tartozás utolsó részletét is kifizették. 108
