Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

45. Erzsébet híd budai lejáró műtárgya Az első nagyvonalú, többágú vasbeton hidunk Épült: 1964 Tervező: Uvaterv, Loykó Miklós Kivitelező: Hídépítő Vállalat, Penkala Tibor, Petik Ernő A II. világháború során felrobbantott régi Erzsébet híd újjáépítése 1959-ben kezdődött meg. A feljáró kialakításánál, elhelyezésénél figyelembe kellett venni egyrészt, hogy a hídról a forgalom három irányba ágazik el (Attila út, Hegyalja út, Gellért rakpart), másrészt hogy a hídról jövő forgalom ne keresztezze szintben a villamosforgalmat és a hídra vezető közúti forgalmat. Mindezeket egy háromágú hídszerkezettel lehetett elérni. Az ívek a belső szegélyen mérve min. 25 m sugarúak. A műtárgy összhossza mintegy 330 m, melyen mindöszsze 25 m vízszintes szakasz van, egyébként függőleges lekerekítések, ill. tartós esésű szakaszok váltakoznak. Az érintett területen a teherviselő budai márga a térszint alatt 7-10 m mélyen fekszik, felette alapozásra kedvezőtlen rétegek vannak, ezért mindenképpen mélyalapozást kellett választani. Aknamélyítési módszerrel előállított, 120 cm átmérőjű vasbeton cölöpöket alkalmaztak. Az alapozás kialakításánál nehézséget jelentett, hogy a márga feletti fedőrétegben jelentkező talajvíz a hévforrások közelsége miatt meleg és betonra agresszív. A pillérek mászható üreges vasbeton építmények, alakjuk - és a teljes műtárgy alakjának - kialakításánál fontos szempont volt, hogy minél kisebb tömeget mutassanak. Két helyen, az elágazásoknál ikerpilléreket alakítottak ki. A bonyolult alaprajzi elrendezés miatt lényeges kérdés volt, hogy a szekrénytartós, 1,19-1,24 m szerkezeti magasságú felszerkezet mekkora szakaszai dolgozzanak együtt, és hol legyenek a közbenső támaszok, melyek helyét nagyrészt meghatározta az alsó szint beépítettsége. Végül 13-23 m közötti nyílásméreteket alkalmaztak. A megszakítások helyét az elágazási csomópontok után vették fel - a felszerkezet fix támaszai is itt, az ikerpilléreken találhatók -, így három, egymással két ponton összefüggő többtámaszú szerkezetet alakítottak ki. Az I. jelű szerkezet csatlakozott az Erzsébet hídhoz, másik végén pedig egyrészt az Attila úti (északi) irányt követte és csatlakozott a II. jelű szerkezethez, másrészt a Gellért rakpartra (keletre, majd délre) vezette a forgalmat. A II. jelű szerkezet elvezette a forgalmat az Attila út felé, és nyugat felé a III. jelű szerkezethez kapcsolódott. A III. jelű szerkezet a Hegyalja útra vezette a forgalmat. A felszerkezet felső része az l.j. szerkezetnél változó szélességű (10,1-6,6 m), a II. és III. jelűnél 7,0 m, alsó síkja az I. jelűnél 5,0-4,0 m, a II. és III. jelűnél 4,0 m. A pályalemez vastagsága 21 cm, az alsó lemezé 15-25 cm. A bordák magassága az I. és a III. jelűnél állandó, a II. jelűnél változó, kereszttartó csak a támaszok felett van. A szerkezet statikai számításánál a tengelyek ívességét figyelembe kellett venni. Ki lehetett használni a szekrénytartó igen kedvező csavarási merevségét is. A 2001-ben történt rehabilitáció során (Hídépítő Rt.) a hídon jelentős változások történtek, ezek közül a legnagyobb az, hogy a pályamegszakításokat megszüntették, így a felszerkezet ma egységes, összefüggő többtámaszú szerkezet. 100