Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

42. Tihanyi hajóállomási híd Tűsarkon és szinusz görbén Épült: 1961 Tervező: Lipták László Kivitelező: Hídépítő Vállalat A szerkezet, a forma és a funkció egysége került ki­fejezésre a híd tervezése során a meglévő kötött­ségek ellenére. A partvonallal közel párhuzamosan, szűk helyen, kissugarú ívben vezetett út nyomvo­nalát a hegy felé eltolt, magasabb szintű vezetés­sel építették át. A korrekció célja, hogy a völgyet áthidaló híd lehetővé tegye a hajón és közúton ér­kező gyalogos kirándulók részére az eljutást Ti­hany belső területeire, az út forgalmának zavarása nélkül. A híd és a környező terep kapcsolata miatt csak a kikötő felől lehet rálátni az egyedi formájú szerkezetre. Lipták László tervező helyesen ismerte fel, hogy a felüljárónak az üdülő, kiránduló ember könnyed hangulatához kell igazodnia, ezért a ko­mor, erőt mutató, masszív, nagy nyílású megoldá­sokat elvetette. A feladat megoldására a legalkal­masabbnak egy lemezszerkezet látszott, melynek az aránylag egyszerű és olcsó alapozási körülmé­nyei miatt a nyílások arányát kedvezően lehetett megválasztani. így alakult ki a 80 m hosszú lemezhíd, tíz 8 m-es támaszközzel. Az egyik hídfőt a terepbe sül­lyesztették, azt érzékeltetve, mintha a hídpálya a terepből emelkedne ki. A hidat felfelé vastagodó kör keresztmetszetű oszlopok támasztják alá, a lemezhez mereven megfogottnak, a talajhoz csuk­lósan kapcsolódónak feltételezve. A tervező a híd pályalemezét emberi és szer­kezeti szempontok szerint választotta meg. „Az emberi szempont a kifelé emelkedő alsó felülete­ket kívánja, mert ezek biztosítják a híd alól kite­kintő embernek a távlat, tágasság, szabadság el­érni óhajtott érzetét." Nem mondott ennek ellent a szilárdsági követelmény sem. Az alulról nézve két szinuszgörbe maximumhelyei között, váltakoz­va elhelyezett oszlopok a csavarás szempontjából kedvező, szélek felé elvékonyodó hídlemezt kíván­tak. A csavarónyomaték jelentősége miatt a nem teherviselő soványbe­tonjárdaszegély helyett, a kedvezőbb, pályalemezzel együttdolgozó vasalt beton szegélybordát építettek. Hajlí­tás szempontjából a szerkezet a több­támaszú szerkezetekkel tart rokonsá­got, melyeknél az oszlopok felett van a legjobban igénybevett keresztmet­szet. A lefelé vékonyodó, karcsú lábak­kal, melyeket bármilyen irányból kö­zelítve ritmikusan változó csopor­tokban érzékelünk, és a pálya alsó, kifelé emelkedő torzfelületekkel, illetve az ezeket elválasztó vízszintes hullámfelülettel a híd látvá­nya könnyed, játékos, dinamikus érzetet vált ki. Az újszerű szerkezet részletes statikai számítását Éli­ás Egon végezte el. A híd külön érdekessége a korlát kialakítá­sa, melynél a közút megvilágítására - hazánkban első ízben - a fogódzó helyén végigfutó fénycső­sor szolgált. Az igényes hidat, kiváló minőségben a Hídépítő Vállalat építette. Ilyen gondolatok­kal született meg hazánk egyik leg­szebb és legesztéti­kusabb, tájba illesz­tett hídja, amely az anyag és szerkezet szilárdsági tulajdon­ságait kihasználva lényegesen gazda­ságosabb szerkeze­tet eredményezett, mint a hagyományo­san megszokottak. 94

Next

/
Thumbnails
Contents