Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
Tartalomjegyzék
Bevezető Ez a könyv 70 jeles híd bemutatásával kíván átfogó képet adni a hazánk mai területén lévő közúti hidakról, a római kortól napjainkig, olyan hidakról, melyek három kivételtől eltekintve ma is viselik a forgalmat. Nem kívántuk utánozni Bernhard Gráf könyvét, csupán annyiban, hogy egy oldalnyi kép mellett egy oldalnyi illusztrált szöveg szól a bemutatott hídról, néhány esetben megemlítve korban, szerkezetben hasonló hidakat is. A mintegy 13 ezres közúti hídállományból nemcsak a legnagyobbakat mutatja be, hanem időrendi sorrendben lehetőleg a jellegzetes hídtípusok mindegyikét, egy vagy néhány példán keresztül. A római korban épült hidak és a honfoglalás után a középkorban épültek zöme is fából épült és elpusztult, ezért a 19. század előtti hidak közül csak öt boltozatot (Öskü, Sopron, Vác, Káptalanfa, Olaszliszka) mutatunk be, ennél persze több van hazánkban. A 19. században nagy ütemben épültek „állandó" hidak, boltozatok és 1810-től a mai országhatáron kívüli területen vashidak, majd a Lánchíd 1849-ben történt elkészülte után előbb külföldi vállalkozók közreműködésével, majd fokozatosan hazai tervezők és kivitelezők munkájával kisebb vízfolyásokon, folyamokon is; 1889ben pedig vasbeton híd is épült. A hídépítés ezen hőskorából 14 hidat ismerhet meg az olvasó, hét boltozatot, öt acél és két vasbeton hidat, közülük vannak jól ismertek pl. a Hortobágyi kőhíd, a Margit híd, ám kevéssé ismert pl. Jászdózsa ötnyílású boltozata, Solt kétnyílású vasbeton boltozata. A 20. században a II. világháború óriási kárt okozott a hazai közúti hídállományban: 1404 híd pusztult el. Az 1945 előtt épült hidakat 11 híd képviseli, hét acél és négy vasbeton híd, a bemutatott műtárgyak néhány kivételtől (Budapesti Petőfi híd és Veszprémi völgyhíd) eltekintve kevéssé ismertek, pedig közülük több, pl. a győri ívhíd és ugyanitta hegesztett Rába-híd építésükkor nemzetközileg is kiemelkedő alkotások voltak. Az 1945-90 között épült hidak száma e könyvben 23, meglehetősen magas, ekkor ugyanis nagy folyami hídjaink újjáépítése és az új hídépítési technológiák és technikák alkalmazásával jelentős alkotások sora született, közülük a legismertebb a budapesti Erzsébet híd, ám sok a fontos, jelentős, szép alkotás, melyek kevésbé ismertek, pl. a Szeghalmi Berettyó-híd, a Varasdi völgyhíd, Győr ferdekábeles gyaloghídja. 1990-et korszakhatárnak azért vettük, mert a Duna-, Tisza- és autópálya-hidak építésében számos jelentős alkotás született: Budapesten két, ezen kívül pedig három Duna-híd (Esztergom, Szekszárd, Dunaújváros) és az épülő MO Megyeri hídja. A Tiszán épült hidak közül négy szerepel e könyvben, s az óriások közül végül, de nem utolsósorban a Kőröshegyi völgyhidat is bemutatjuk. 17 évet 17 híd képvisel. A hidak képi bemutatása mellett viszonylag röviden történetüket is megismerheti az olvasó. Némelyik műtárgy története viharos-mozgalmas volt: elemi vagy háborús kár, átépítés; a gyakran könyvtárnyi irodalomból csak néhány tényre, érdekességre tudtunk kitérni, s ajánlani a válogatott irodalmat. A hidak egy részénél - főleg persze az időseknél - az építéstörténet feltáratlan, valószínűleg források hiánya miatt nem is lehet kideríteni. Igyekeztünk a bemutatott hidak mindegyikénél a forrásokat, lehetőleg az újakat is feltüntetni. A bemutatott hidak több ok miatt nem reprezentálhatják a magyar hídépítés egészét részben azért, mert 1920 júniusában Magyarország területének nagyobb része a szomszédos országokhoz került az ott lévő érdekes, értékes hidakkal, másrészt az időjárás, a jég és tűz pusztítása mellett a II. világháború különösen súlyos károkat okozott. Az elpusztított és eredeti formájukban fel nem épült hidak közül csak néhányat említve: az ötnyílású zalalövői Zala-híd (1829) és rengeteg más boltozott híd is a háborús pusztításoknak esett áldozatul 1944-ben. A szegedi Tisza-híd, melyet az Eiffel cég Feketeházy János terve alapján épített (1882), Tokaj Totth Róbert tervezte Tisza-hídja az acélhidak között különleges vonalozásával kiemelkedő alkotás volt. A budapesti Erzsébet híd (1903) 290 m-es középső nyílásával 25 éven keresztül világrekorder volt, s nem mellesleg a lánchidak szépségversenyében is élenjárt. A Dunaföldvári Duna-híd 1930-ban Kossalka János professzor tervei szerint épült, első folytatólagos rácsos folyami hidunk volt, építésekor 10
