Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
Tartalomjegyzék
37. Győri sétatéri Rába-híd Különös karcsúságával tűnt ki ez a Gerber-rendszerű híd Épült: 1953 Tervező: Uvaterv, Kemény Ádám Kivitelező: Hídépítő Vállalat, Gulyás Kálmán A rómaiak legfontosabb, minden időben járható útvonala a Duna jobb partján vezetett Óbudáról Bécsbe a Rábán keresztül, ahol hidat építettek, melynek védelmére katonai őrhelyet létesítettek, Arrabonat. Nicolo Aginelli 1566-ban rajzán már ábrázolta a hidat, majd az 1597-ben készült Hoefnagel-metszeten is látszik a Bécsi-kapu előtti Rába-híd. Nagy előrelépést jelentett az 1869-ben épített, felhúzható, jármos fahíd felépítése. A város életében sokat jelentett a főúton épített jellegzetes, emelhető, állandó híd, ami reklámokon, levelezőlapokon is megjelent. A hidat 1931ben megerősítették, majd 1945-ben áldozatul esett a háború esztelen pusztításának. A sétatéri Rába-híd éppen ekkor volt 50 éves és 5 hónapos. A szovjet alakulatok hidászai a romokra erős, nagy teherbírású fahidat építettek, azonban ez nem volt hosszú életű. Állandó híd építését Feketeházy János is sürgette, aki a város felkérésére 1889-ben megvizsgálta a fahidat, a szakvélemény eredménye lesújtó volt. A város szükségesnek tartotta egy vashíd építését, de a pályázatot csak 1892-ben sikerült kiírni és a nyertes, Gregersen és fia vállalkozó 1893-ban kapta meg az engedélyt az építésre. A két csuklós, vasíves, kétfőtartós, 52,7 m támaszközű vasszerkezetet Resicán szerelték össze. Az alapozáshoz a cölöpöket gőz cölöpverővel verték le. A híd középső része egy 9,3 m szabad nyílású, kézi erővel 2,6 m-re felemelhető hídelemből állt. Ennek helyére 1950-ben a ma is álló, egynyílású, Gerber-csuklós, vasbeton hidat építették, melyet Kemény Ádám (Uvaterv) tervezett. A befüggesztett tartós, konzolos, ellensúlyos alul íves vonalú gerendahíd különös karcsúságával tűnt ki, mivel támaszköze 52 méter, középen pedig mindössze 1,35 méter magas. A háromfőtartós szerkezet a nyílás szélső részében szekrénykeresztmetszettel készült, míg a befüggesztett rész bordás. A Gerber-tartós szerkezet nemcsak a tervező, hanem a kivitelező részéről is gondos munkát kívánt, hiszen a befüggesztett nyílásban nagy hajlítónyomatékok keletkeznek, míg a csuklóknál - melyek nyomatéki nullpontjai a szerkezetnek - nagy nyíróerőket kell felvenni fél tartómagassággal. Emellett jelentős húzóerők keletkeznek a saruk súrlódásából, s ezek felvételéről is gondoskodni kell. Továbbá a csuklók helyén a pályát is meg kell szakítani, ami pályadilatáció beépítését teszi szükségessé. Kétségtelen előnye azonban a Gerber-tartónak, hogy statikailag határozott lévén, a támaszmozgásokból benne járulékos nyomatékok nem keletkeznek. Az összetett erőjáték ellenére az esztétikus kialakítású szerkezet zavartalanul engedi érvényesülni a környék, illetve a városrész szépségét. A gerendahíd elrendezése hasonló, mint Mihailich Győző 1908-ban Temesvárott megépült világcsúcs hídja. Hazánkban több híd épült ilyen kialakítással, például a Győri Ipar-csatornahíd (1912), a Sió-hidak (Jut, Mezőkomárom, Ozora, Pálfa, 192730), a budapesti Hajógyári szigetre vezető híd (1968). A Gerber-csuklókat a győri főiskola tervei szerint 1985-ben megszüntették. A szerkezet azóta is kifogástalanul működik. 84
