Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

15. Solti vasbeton boltozatú csatorna híd Magyarország első Monier-rendszerű vasbeton hídja Épült: 1889 Tervező: Zoltán Győző Kivitelező: Wayss G. A. Első közúti vasbeton hidunk 1889-ben épült, az akkori helymegjelölés szerint „Templomtéri híd a budapest-zimonyi útvonalon Solt községben". Ma az 51. számú budapest-baja-hercegszántói má­sodrendű főút része. Érdekessége, hogy a rend­szer feltalálója Monier, párizsi kertész volt, aki kü­lönböző virág- és víztároló edényeket készített úgy, hogy előre vasrudakbol elkészített vázat borított be cementtel. A rendszer lényegét Zoltán Győző ki­rályi mérnök - aki e híd tervezője volt - az alábbiak szerint foglalta össze a Magyar Mérnök és Építész­Egylet szakosztályülésén 1890. január 29-én: „A Monierrendszer nem egyéb, mint bizonyos erős­ségű vasrudakbol készült váznak összetétele ce­mentburokkal; vagy szorosabb értelemben véve: igénybevételük szerint változó keresztmetszetű vasrudak burkolása cementtel, mely utóbbinak vastagságát mindenkor statikai számítások hatá­rozzák meg." A fenti rendszer to­vábbfejlesztése ered­ményeként kerülhetett sor hazánkban is az első vasbeton boltoza­tú csatornahíd építésé­re, amely azóta is szol­gálja a közlekedést. A solti híd két para­bola alakú, 5 méteres nyílással, 3 méteres magassággal készült. A boltozat a záradék­ban 14, a vállaknál 21 cm vastag. Az ellenfalak és a pillérek alapjai 120 cm mélyre nyúlnak a jó minő­ségű talajba. Az eredeti rács 1 cm átmérőjű, egy­mástól hét centiméternyire lévő vasrudakbol ké­szült. A munkások a vasrudak végeit egymás fölé, 5-5 cm hosszban helyezték el, és vékony vasdró­tokkal szorították össze. Ilyen vasdrótokat hasz náltak a keresztezési pontokban is, hogy a beto­nozásnál ne mozduljanak el. Lenyűgöző az építés időtartama, hisz a fent említett szerkezet elkészí­téséhez mindössze 28 nap szükségeltetett, és rá két hétre megtörtént a próbaterhelés is. Akkoriban sokan tartottak tőle, hogy az új technológia nem lesz megbízható és a híd össze fog dőlni. Szerencsére az idő alaposan rácáfolt a hitetlenkedőkre, hiszen az első magyar vasbe ton híd már 117 esz­tendős. Igaz időköz­ben szükség volt arra, hogy szélesítsék és megerősítsék a forgal­mi igényeknek megfe­lelően. A híd vasbeton lemezzel történt széle­sítésére 1942-ben ke­rült sor, amikor Solt község átkelési sza­kasza állandó burkola­tot kapott. Ez a szerke­zet 2002-ig szolgálta a közlekedést, majd az egyre erősödő forga­lom miatt vált szüksé­gessé a híd részbeni átépítése, megerősí­tése. A 2002-ben elvégzett átalakításnál a meg­rendelő az 1942-ben készült szélesítés helyett az eredeti szerkezethez hasonló boltozatokat ter­veztetett, melyre teherelosztó vasbetonlemez ke­rült, így sikerült az eredetileg 20 tonnás gőzeké­re méretezett hidat a Közúti Hídszabályzat szerinti legnagyobb, „A" teherbírásúra erősíteni. Változás még, hogy a híd alatti egykor jelentős vízfolyás ma már keskeny patakká szelídült, így lehetővé vált az egyik nyílás átalakítása „gyalogos-aluljáróvá". A nagy elődök iránti tisztelettel az átépített, megerő­sített híd az eredetihez hasonló, mellvédfalszerű, áttört, helyszínen betonozott korlátot és egy em­léktáblát kapott. 40

Next

/
Thumbnails
Contents