Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
A dicső párviadal hídja Az Orbigo-híd 13. század „Suero de Quihones, Asturia királyi bírójának másodszülött fia... lovagi tornát rendezett Órbigo hfdjánál tizenkét lovag és nemes részvételével. Minden egyes lovagnak vagy nemes úrnak, aki áthaladt a hídon, páncélt kellett öltenie, majd kiállnia párviadalba, melyet gyémánttal élesített vasfegyverekkel vívtak, míg valamelyik küzdő fél el nem törte a harmadik lándzsát is." II. János király története, 240. fejezet, 1434 II. János kasztíliai király (uralkodott 1406-54) udvari krónikása ír a lovagi tornáról, amelyet Suero de Quihones rendezett, hogy szíve hölgyének kegyeibe férkőzzön, írásban jelentette ki, hogy szenvedély gyötri, amelytől nem szabadulhat. Hogy kimutassa szerelmét e nemes hölgy iránt, arany karszalagot viselt ezzel a jelmondattal: „Ha nem való kedvedre az önuralom gyakorlása, tudd meg, nem lesz boldogságban részed." 1434. július 10-én II. János király engedélyével jelentette be a lovagi tornát Nagy Szent Jakab nevében. Hogy imponáljon hölgyének, megesküdött arra, hogy a torna során háromszáz lándzsát fognak eltörni. És csak azok a lovagok haladhattak át az Óbrigo hídján, akik hajlandóak voltak részt venni a viadalban. A királyi írnok, Pedro Rodríguez de Léna negyven napig ült a román kori híd mellett emelt tribünön, hogy megfigyelje és feljegyezze a torna eseményeit. Léna tudósítása nyomán írta Jüan de Pineda ferences barát, hogy Suero de Quihones ugyanazon fegyverekkel szerelte fel vetélytársait, és fedezte a kiadásaikat is. Számos európai királyságból hatvannyolc lovag jelentette be részvételi szándékát a tornán. Az Órbigo hídja mellett megtartott viadal nem volt balesetmentes: egy lándzsa átfúrta a Szent Római Birodalom egyik lovagjának sisakrostélyát, és megsebesítette a szemét. Az aragóniai Esberte de Claramonte a torna közben vesztette életét. Suero de Quihones augusztus 9-én sikerrel zárta a tornát. Harsonaszó mellett oldotta le karjáról a hímzett szalagot, majd társaival együtt Santiago de Compostelába vágtatott. Hálát adva Jakobusnak adományként otthagyta a szíve hölgyétől kapott karszalagot. A dicső lovagi torna és annak hídja még kétszáz év múltán is beszédtéma volt. Miguel de Cervantes, spanyol költő, dráma- és regényíró lovagregény-paródiájával, a Don Quijote de la Manchával tette halhatatlanná az eseményt és az Órbigo-hidat, amelyben e szavakat adta Don Quijote szájába: „Senki se mondja nékem, hogy Suero de Quihones, az Órbigo-híd melletti lovagi torna hősének párviadala bolondság volt csupán." Miguel de Cervantes Saavedra (1547-1616) spanyol költő, dráma- és regényíró. Az ő műve tette halhatatlanná a Suero de Quinones által az órbigói híd mellett rendezett lovagi tornát 32 A13. századi kőművesek jelölései bizonyítják az Órbigo folyó 110 méter hosszú hídjának korát. Suero de Quinones és bajvívó társainak neve ma is olvasható rajta. Don Quijote de la Mancha is utal az órbigói hídon lezajlott viadalra, miközben egy kanonokot szeretne meggyőzni a lovagi torna erkölcsi jelentőségéről. Grandville, a Don Quichotte de la Mancha illusztrációja, 1848
