Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Összhangban a szépséges tájjal New York: Verrazano Narrows híd 1959-64 „A kettős hídpálya szélessége és mélysége, a kábelek hajlása, a tornyok súlyossága harmonikus, könnyed és kecses látványt nyújt, amely összhangban áll a szépséges tájjal. A híd monumentális kapuként őrzi majd New York kikötőjének bejáratát." Othmar Hermann Ammann, 1963 Othmar Hermann Ammann (1879-1965) 1879 március 26-án született a svájci Schaffhausenben, egy kalapkészítő és üzletember fiaként 1897-1903 általános mérnöknek tanul a zürichi műszaki főiskolán; 30 vasúti acélhíd építésén dolgozik 1908 a québeci híd összedőlésének okait kutatja 1912-23 GustavLindenthalnak, az East Riverre épített Hell Gate híd tervezőjének főmunkatársa 1931-33 megépül a Bayonne híd ésaTriborough híd 1937 elkészül a Lincoln-alagút 1939-64 elkészül az Outerbridge, Goethals, Queensboro, Bronx Whitestone ésThrogs Neck hídja 1965 szeptember 22-én meghalt otthonában (Rye, New York) Giovanni da Verrazano (1485-1528) itáliai hajós legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy egy napon híd épülhet az általa 1524. április 17én felfedezett észak-amerikai öböl felett - nemhogy az S nevét viselje az. Gyerekkora óta legfeljebb a firenzei Ponté Vecchióhoz fogható méretű hidakat láthatott. A Dauphine fedélzetén, I. Ferenc (uralkodott 1515-47) francia király zászlaja alatt hajózó Verrazano kötött ki először az európaiak közül a kikötőben, ahol évszázadok múlva Brooklyn és Richmond (Staten Island) beolvadt New York Citybe. Ami Verrazano számára elképzelhetetlen volt, azt nem kisebb személyiség váltotta valóra, mint Othmar Hermann Ammann (1879-1965), a George Washington híd elismert tervezője. Elsősorban neki köszönhetően nyílt meg a New York Bay a forgalom számára: ő tervezte és építette az itteni Throgs Neck, Bronx Whitehouse, Triborough, Queensboro, Bayonne, Goethals és Outerbridge Crossing hídjait, de a Lincoln-alagutat is, majd 75 évesen fényes pályafutása betetőzését, a Brooklyn és Staten Island közötti állandó összeköttetést. Ennek kivitelezésével cégét, az Ammann & Whitney mérnökeit bízta meg a „Triborough Bridge and Tunnel Authority". Egyidejűleg 1.200 munkás dolgozott az építkezésen. A két üreges szerkezetű 211 méter magas torony külön-külön 27.000 tonnát nyomott. Jóllehet, szakasztott másai a Bronx Whitestone hídnak, és keresztkötéseik vaskosnak, fejnehéznek tűnnek az egészében véve könnyed szerkezethez képest, a Verrazano Narrows híd valamennyi rekordot megdöntötte, amikor elkészült: ez volt a világ leghosszabb nyílása, s két szintjén tizenkét forgalmi sávot alakítottak ki. Ez volt a legnehezebb híd is: több acélból épült, mint a földkerekségen bármely másik. A Verrazano Narrows híd átadása évében, 1964. november 13-án Lyndon B. Johnson elnök (hivatalban 1963-69) a „National Medál for Science" kitüntetéssel jutalmazta Ammann életművét. A svájci születésű hídmérnök egy év múlva elhunyt. Az Ammann & Whitney alkalmazottjai emléktáblát állítottak főnökük tiszteletére ezzel a felirattal: „Othmar H. Ammann, a méltósággal, szerénységgel és tisztességgel megáldott, kivételes tehetségű mérnök és vezető drága emléke előtt tisztelegnek alkalmazottai." Maratoni futók haladnak át a Verrazano Narrows hídon Sodorják a Verrazano Narrows híd függőhídkábeleit Elkészültekor a világ leghosszabb 96 (1298,45 m) ívnyílásával büszkélkedhetett a Verrazano Narrows híd
