Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Noé bárkája visszatért New York: George Washington híd 1927-31 „A Hudson folyó fölött átívelő George Washington híd a legszebb a világon. Kábelekből és acélgerendákból épült, úgy csillog az égen, mintha Noé visszatért bárkája volna. Ez a szépség egyetlen megtestesítője ebben a rendezetlen városban. Amint felhajtunk a rámpára, a fölénk magasló két hídtorony látványa máris boldogsággal tölt el; formájuk letisztult és szabályos, az acélszerkezet mintha nevetne." Le Corbusier: Mikor fehérek voltak a katedrálisok, 1937 Othmar Hermann Ammann (1879-1965) 1879 március 26-án született a svájci Schaffhausenben, egy kalapkészítő és üzletember fia 1897-1903 mérnöknek tanul a zürichi műszaki főiskolán; 30 acél vasúti híd építésén dolgozik 1908 a québeci híd összeomlásánakokait kutatja 1912-23 GustavLindenthalnak, az East Riverre épített Hell Gate híd tervezőjének főmunkatársa *93 1_ 33 megépül a Bayonne híd és a Triborough híd 1937 elkészül a Lincoln-alagút 1939-64 elkészül az Outerbridge, Goethals, Queensboro, Bronx Whitestone ésThrogs Neck hídja 1965 szeptember 22-én meghalt otthonában (Rye, New York) 1931. október 24-én Franklin D. Roosevelt nagy ünneplés közepette nyitotta meg a Hudson folyó hídját, melyet az első amerikai elnökről neveztek el, s így dicsérte: „tökélye szinte földöntúli". A tervezőnek, Othmar Hermann Ammann-nak (1879-1965) a világon először sikerült 1 km-nél nagyobb távolságot áthidalnia, létrehozva a világ akkor leghosszabb függőhídját. Mint ez Le Corbusier (1887-1965) építész, festő és író dicséretéből is kiderül, sokan találták szépnek a George Washington hidat. Senki sem foglalkozott azzal, hogy Ammann eredetileg egészen más arculatúra tervezte: a 184 méter magas tornyok acélvázát betonból öntve, gránittal burkolva. Ám az 1929-es Wall Street-i tőzsdekrach után elfogyott a Port of New York Authority rendelkezésére álló pénzalap. Ammann további 3,5 millió dollárt takarított meg a kábeles függesztőrendszer alkalmazásával a láncfelfüggesztés helyett. Roebling és a Brooklyn híd példáját követve a kábelsodrás technológiáját vette igénybe. A két hídpálya közül az alsót eredetileg a helyiérdekű vasúthoz tervezték, de ezt az ötletet is elvetették, pedig a felső szinten már elkészült a nyolc sáv a gépjárműveknek és a két járda a gyalogosoknak. New York város vezetősége hálás volt ezért, amikor 1958 és 1962 között további hat forgalmi sávot hoztak létre az alsó szinten. Henry Ford újítása, az autógyártás sikere nyomán ugrásszerűen megnőtt a forgalom a városban. Ford 15 milliót adott el a „Tin Lizzie"-nek becézett modellből. Míg 1932-ben 5,5 millió gépjárművette igénybe a George Washington hidat, húsz évvel később 28 millióra rúgott a számuk. Ammannt Európában bírálták, mert lemondott a függőhidak többségén alkalmazott hagyományos merevítőtartóról. Hitte, hogy a híd súlya önmagában is biztosítja a kellő stabilitást, s ez be is bizonyosodott 1965 decemberében, amikor egy magánrepülőgép a hídnak ütközött, és ezt az építmény és a pilóta is épségben túlélte. Ammann európai kritikusai elhallgattak, miután akadt, aki ezt mondta: „Őrült ez az amerikai Ammann, ha ekkora függőhidat épít merevítőtartó nélkül." 88 A George Washington híd pályafelületének látképe
