Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
A félhold képére formálva Portó: a Maria Pia és I. Lajos híd 1876-77 „A különleges Maria Pia híd egyszerű pilléreken áll... Magassága fokozatosan nő, így alakja a félholdéra emlékeztet. Formája a célszerűséget szolgálja: így jól viseli a rá aszimmetrikusan ható erőket... és alakja szokatlanul magas építményt tesz lehetővé." Théophile Seyrig a Maria Pia hídról, 1878 Gustave Eiffel (1832-1923) 1832 december 15-én Dijonban született Jean René Boenickhausen fiaként, aki felvette szülőhelye, az északi Eiffel nevét 1850 beiratkozik a párizsi Műegyetemre 1856 Charles Nepveu gőzgépes mozdonyépítő cégének titkára és műszaki képviselője 1867-85 saját cége hidakat épít Francia- és Spanyolországban, Portugáliában, Romániában, Magyarországon, Algériában, Peruban és Indokínában 1889 a párizsi világkiállításra átadják az Eiffel-tornyot 1923 december 28-án meghalt Párizsban Théophile Seyrig (1844-1923) építész 1878-ban írott könyvében (Le pont du Douro a Portó) említi a portugáliai Portó városában álló, merész ívű Maria Pia hidat. Egyedül Seyrig, a híd tervezője és Gustave Eiffel (1832-1923) volt tisztában a különleges statikai problémákkal, amelyeket a vasúti híd építése vetett fel. A völgy és a Douro folyó mélysége miatt sem lehetett középső vagy több híd pillért építeni itt. A híd csaknem 353 méteres teljes hosszát ezért egyetlen, 61,2 méter magas parabolikus ívvel kellett átfogni, a völgyfal tövében épített hídfőkkel rögzített acélívet pedig mindkét oldalon a Douro meredek partjáról felállítani. A két szakasz összeállításának precizitásán múlott, hogy tökéletes lesz-e az illeszkedés. Az 1600 tonnás hidat 1877. november 4-én ünnepélyes keretek között nevezték el az akkor uralkodó portugál királynőről és nyitották meg a vasúti forgalomnak. Fesztávolsága (160 m) másfél méterrel volt nagyobb a Mississippin átívelő, James Buchanan Eads (1820-87) tervezte St. Louis híd középső ívéénél. A portugál vasúttársaságok nem hazai, hanem a párizsi Eiffel-irodával szerződtek a Douro-híd megépítésére, elismerve Gustave Eiffel nemzetközi hírnevét. Az ő cége vasúti viaduktokat is épített már Poitiers és Limoges (1867), Latour és Millau, illetve Brille és Tulle (1870) között, hidakat tervezett Romániáig bezárólag, a lasjUngheni vasútvonalon, de a perui La Oroyában (1872) is. Újító mérnöki teljesítményei és esztétikai fogékonysága meggyőzte Portó vezetését, így négy évvel a Maria Pia híd átadása után Eiffelt és mérnökét, Théophile Seyriget bízták meg egy még nagyobb, jármű- és gyalogosforgalomra alkalmas közúti híd megépítésével I. Lajos (uralkodott 1861-89) portugál király tiszteletére. Fekete, 172 méter nyílású, kétszintes hídja a Maria Pia nevét viselő társával a város jelképe lett. 2001ben Portó Európa kulturális fővárosaként pedig ezt a jelmondatot választotta: „Hidak a jövőbe". A Douro folyót Portó közelében átívelő híd a portugál királynő, Maria Pia nevét viseli, 1877 74 Eiffel hidjai Portó jelképeivé léptek elő. A képen az I. Lajos híd látható
