Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

A „hídmesterek" gondjaira bízva Regensburg Kőhídja 1135-47 „Mikor 1135-öt írtak, /nagy kőhíd épült, tizenegy éven át /tizenöt ívvel s egy toronnyal a közepén /alatta száguldott Ausztria-Magyarország felé /tovább a folyó, a Duna." Hans Sachs: Stadtelob, 1565 Fülöp sváb király (uralko­dott 1198-1208) 1207-ben a „Philippinum"-ban széles körű jogokat biztosított a hídra Regensburg lakói­nak. Korábban a Középső­torony északi homlokzatán volt látható. A13. század eleje, Regensburg, Városi Múzeum. Amikor Hans Sachs (1494-1576) nürnbergi mes­terdalnok dicshimnuszt írt a regensburgi Kőhíd­ról, az még teljes épségben állt. A jászolgátak akkor már több mint 400 éve erősítették a Dunát átívelő, 336 méter hosszú híd alapját. Két sorban cölöpöket vertek a mederbe, a cölöpművet rőzse­gáttal, kövekkel és agyaggal tették vízhatlanná, lecsapolták, zúzalékkal szigetelték, jászolgátak­kal védték a kavicságyazatot az erózió ellen, és megerősítették a tizenöt hídpillért. A hidat idő­ről időre javítani és bővíteni kellett; ez a feladat a „hídmesterek"-re hárult, akik a 12. században hozzáépítették a Fekete-tornyot, árkokból és tor­nyocskákból álló hídfővel, lőtoronnyal erősítet­ték, 1383-ban pedig csapóhidat építették hozzá. A négyszintes, bádoggal burkolt középső to­rony 1200 táján épült, északi homlokzatáról Irén királyné és hitvese, Fülöp sváb király (uralko­dott 1198-1208) képmása tekintett le a hídon át­haladó kereskedőkre. A falba ágyazott maszk a híd és a város védelmét szolgálta a gonosz szel­lemek ellen, míg a szárnyas oroszlán kapcsola­tot teremt Regensburg, Róma és Velence között. A városi hivatalnokok a Középső-torony fából ácsolt őrházában vizsgálták meg a tranzitárut, és csak a vám megfizetése után engedték tovább a kalmárokat. 1300 táján megépült a harmadik to­rony, a „Brücktor". Regensburg lakói ezt az „adó­sok" börtöneként használták, ezért ragadt rá az „Adósok tornya" név. Hans Sachs idején az Ausztriából, Magyar­országról, Oroszországból, Velencéből, Francia­országból és Brabantból érkező kereskedőket a Fekete-torony északi oldalára kitűzött zászló (bi­rodalmi sas sárga mezőben), déli oldalán pedig Oswald király (Szent Oszvald) képmása üdvözöl­te. A toronyba belépők tudták, hogy Regensburg császári városába érkeztek, ahonnan hosszú ke­reskedelmi útvonalak indulnak ki. A látogatók számos nagy vízkerék zaját hallhatták: kallóma­lom (ványoló), fűrésztelep, polírozó-, papír- és fűszermalom működött itt, melyeket a 14. szá­zadban a „hídmesterek" építettek a hídpillérek közé, hogy hasznosítsák a Duna erejét. Miután 1633-ban, 1809-ben és 1945-ben a há­ború, 1784-ben pedig a jég is megrongálta a Fe­kete- és a Középső-tornyot, lebontották őket, és felújították a híd boltíveit. Regensburg Kőhídjának látképe a Topographia Germaniaéban, id. Mattháus Merian A Kőhíd makettje 2 8 A regensburgi Kőhídnak (1135-46) csak egyes részei maradtak fenn mindmáig

Next

/
Thumbnails
Contents