Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Diadalív Hamburg kikötőjében Hamburg: Köhlbrand-híd 1970-74 „Megannyi csoda van a világon, állítják a könyvek /Egyiptom piramisai és a babiloni függőkertek. Szívemnek mégsem ezek a legkedvesebbek. Hanem Hamburg Köhlbrand-hídja, az Elba felett." Részlet Gunter Gábriel „Az én hidam" című dalából (1999) Egon Jux (1927-) 1962-66 megtervezi a 355 méter hosszú Charlotte nagyhercegnő-hidat (Luxemburg) 1974 megépíti a hamburgi Köhlbrand-hidat 1975 6 kapja a European Steel Prize-t „a kontinens legszebb hídja" tervezőjeként megalapítja a Jux und Partners építészeti irodát Darmstadtban. Szaktanácsadóként vesz részt a potsdami „Alté Fahrt" gyalogjáró híd építésében Gunter Gábriel, a berlini születésű dalszövegíró és énekes csodálattal adózik a hamburgi Köhlbrand-hídnak, valahányszor kitekint az Elba partjánál lehorgonyzott lakóhajója ablakán. A híd 25. születésnapja egy dal megírására ihlette. Először 1968 áprilisában született meg az elképzelés, hogy híd épüljön a Köhlbrand-csatornán, miután Hamburg szenátusa végleg elvetette az alagútépítés ötletét. Két évvel később Egon Jux, helyi építész, aki Le Corbusier irodájának is dolgozott, nekilátott a Köhlbrand-híd megtervezésének. Miután már létrehozta Luxemburgban a 355 méter hosszú Charlotte nagyhercegnő hidat, ő tűnt a legalkalmasabbnak a csatornahíd megtervezésére, amely kiváltja a napi 6.800 járművet szállító, de az időjárás szeszélyeinek kiszolgáltatott kompjáratot. Jux a felhajtóutakkal együtt 3.940 m hosszú építményt tervezett 325 méteres legnagyobb nyílással és egy-egy 135 m magas acéltoronnyal. Ez volt akkor Európa negyedik legnagyobb ferdekábeles hídja. Pályaszerkezetét vasbeton szekrénytartóból alakították ki. A hídpályát tartó szerkezet alatt az A alakú tornyok befelé hajlanak, így hatalmas méreteik dacára kecses látványt nyújtanak. A 88 acélkábel hálója a tervek szerint az idők végezetéig elbírja a 4.840 tonnás hídpályát. Mivel a szabad magasság 53 méter, a legnagyobb hajók is elférnek alatta. 1974. szeptember 20-án jött el a nagy nap: elkészült a Köhlbrand-híd, és a látvány büszkeséggel töltötte el a városatyákat. Walter Scheel német államelnök (hivatalban: 1974-79) motorcsónakkal érkezett, és lelkesen haladt át elsőként a hídon, nyomában a százezres tömeggel. A hidat napi 25.000 jármű áthaladására tervezték, amit a kritikusok túlzásnak véltek, ám ez tévedésnek bizonyult. Egy évvel később Jux kapta meg a kontinens legszebb hídjának megtervezéséért járó European Steel Prize kitüntetést. Három év múlva az újságok már így írtak a Köhlbrand-hídról: „A hidak Maria Callasa: vonzó, kiszámíthatatlan, és nem idegen tőle a botrány", amivel arra utaltak, hogy máris ki kellett cserélni az acélkábeleket, mert a vártnál jóval gyorsabban rozsdásodtak, s ez a művelet több millióba került. Jóllehet, a Köhlbrand-hídra ez idáig 82 millió eurót költöttek, egyfajta diadalív lévén és „Hamburg Golden Gate"-jeként továbbra is jó hírnévnek örvend. „Hamburg Golden Gate-je": az 1974ben megépült Köhlbrand-híd az Elba északi és déli ága közötti 300 méter széles Köhlbrand-csatornát hidalja át, összekötve egymással a teherkikötőt és a szabadkikötőt. 104
