Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Lelkes Miklós: Gondolatok, aforizmák
GonboLvtok, orírmák Századokkal előbbi idők cserépedényeiből többnyire csak töredékek maradtak, melyeket a mélyből kell kiásni, de a századok (sőt évezredek) előtti idők butaságai, téveszméi, kegyetlenkedései ott vannak a felszínen, mindennapjainkban. Nagy Bűn, ki bűnök hátán emelkedik a magasba. Hitvány ország az az ország, amelyik össze-vissza beszélő politikusait nem küldi percek alatt a süllyesztőbe. A még hitványabb viszont az erkölcsileg, sőt olykor jogi szempontból szintén szennyes kezüeket is ott hagyja ágálni a szónoki hordókon. Aki mindenáron a Mennyországba akar jutni, lehet, hogy a Pokolhoz kerül közelebb. Gondoljuk el, miként nézünk a lábunk alatt ide-oda szaladgáló-szorgoskodó hangyákra, és egyúttal azt is: nagy magasból jöhetnek egyszer lények, akik ugyanezzel a filozófiával néznek le ránk. Nem könnyű meghalni az igazságért, de érte élni még nehezebb. A tudás kezdete annak felismerése, és - legalább önmagunk előtti - beismerése annak, hogy valamit nem tudunk. Akinek fejébe száll a dicsőség, annak fejéből elröppen az ész. Az igazság látszata sokszorta kelendőbb, mint maga az igazság. Mások szemével is próbáld meg nézni a dolgokat, de utána a magad fejével ítélj! Olykor a király is rab - azoké, akiknek királya. Majdnem minden hitben van - bevallottan, bevallatlanul - cseppnyi kétely is. Mosoly mosolyra késztet, komor arc komorságra. Mások hibáira sokszor azért nézünk olyan nagy ellenszenvvel, mert a tudatalattiban érezzük: ezek a hibák tőlünk sem idegenek. A kísértések elkísérnek, de a Nagy Kísértés rendszerint ritka az ember életében. Apró dolgokra épülnek a nagyok. A költő hazája, ha igazán költő, mindig az egész világ, még ha — különböző okokból - egyetlen táj lantosának vallja is magát. Új Hevesi Napló 97
