Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Káin gyermekei, A Makovecz-uszoda igaz története VII.
(~£fäu'wuiu/ci (£fy&ui</o />> aA gyűlölet gyermekei azonnal felismerik egymást. Mindenütt a világon. Igaz, nincs nehéz dolguk. Szemük haragos villámokat szór, gyanakvásuk mindent és mindenkit bepiszkít, ami és aki a közelükbe kerül, szájukból szennyes szavak áradata zúdul a világra, mégis ők azok, akik valósággal kötelező érvényűvé szeretnék tenni az irántuk való szeretetet vagy legalábbis hódolatot. Nincs olyan törvény a világon, melyet ne akarnának áthágni. Nincsenek előjogok, melyek fölött ők ne kívánnának maguknak még magasabbakat és rangosabbakat kivívni. Nincs az a társadalom, melyet ne akarnának megváltoztatni, a maguk képére átalakítani és utólag ehhez maguknak jogokat kreálni. Nincs olyasmi, amit ők ne tudnának jobban mindenkinél, s ha ennek az ellenkezője bizonyosodik be, méregbe gurulnak, és Isten irgalmazzon annak, aki bármiben is jobbnak bizonyul náluk! Tegyenek, mondjanak, szándékozzanak bármit, mégis azt kell mondanunk, nincs olyan vallás a világon, melynek Szentírása a gyűlöletet ne vetné el, s helyette ne a szeretetet tanítaná a hívőknek. Nincs az a nép vagy népcsoport, mely nyíltan bevallaná magáról, hogy ő gyűlöli embertársait, s hogy maga elé célul a tőle különbözőek kiirtását tűzte volna ki. A világ dolgai másként működnek. A gyűlölet Janus-arcú szörny, melynek másik arca tömény érzelgésből van. Ahogy az egyik oldalon az egyik arcból fröcsög az epe, szóródik a világra a gyűlölet, ugyanúgy ellenirányban, a másik arcról folyik a szirup és undok nyál, mely mindent beken. Olykor úgy tűnik, valósággal elárasztja a világot, és elborzaszt mindenkit, aki nem erre a kétarcú szörnyetegre esküszik. Ám ez a kettősség sem olyan egyszerűen különválasztható. Mondhatnánk, hogy aki gyűlöli az idegeneket, a más fajtájúakat, más vallásúakat, az védelmezi és szereti a saját fajtáját, és azt árasztja el szeretete minden melegével. A gyűlölet gyermekeinél ez nem így van. A kétarcú szörnyeteg ugyanis a meghasonlásból, majd annak elhatalmasodásából, az elmebajból származik. Bármikor ellene fordulhat bárkinek, hiszen életműködése nem normális. Ököllel sújt le saját gyermekeire, tulajdon szüleire, hitestársaira is, ha úgy hozza a pillanatnyi szeszélye, azaz a pillanatnyi őrület. Mi sem jellemzőbb rá, minthogy honfitársait marja, gyűlöli, támadja, s hogy ezt teljesen természetes dolognak tartja. Mi több, ezt másokkal is el akarja fogadtatni. Miután elkövette gaztetteit, azokat másokra akarja kenni, és elvárja, hogy a világ is az ő őrült logikájával gondolkodjék, s hogy mindent fogadjon el, amit ő diktál neki. A világ azonban folytonos és kölcsönös együttműködésből áll. A természet rendje az, hogy alkalmazkodjunk a Teremtő által számunkra nyújtott léttérhez, embertársainkhoz és a többi élőlényhez. Aki másokat leigáz, letipor, az gyűlöletessé teszi magát mások szemében. Jóllehet a gyűlölet a vallási tilalmak alá tartozó fogalom (és érzelem), mégis egy bizonyos szinten túl nem fogadható el passzív és jámbor türelemmel, hogy örökösen ezzel bombázzanak bennünket. A normális társadalom kiveti magából a gyűlölködőt és a gyűlöletet. Csak mert ez a természet rendje. Ha arra gondolunk, miféle gyökerei is lehetnek a gyűlöletnek, mindig a Bibliából tanultakhoz kell visszanyúlnunk. Mivel Káin féltékeny volt nála különb testvérére, Ábelre, addig forrongott magában, míg végül féktelen dühében elveszejtette őt. A földet a tulajdon, gyűlölködő fajtájával igyekezett benépesíteni, és mindmáig abban a hiszemben él, hogy ez Új Hevesi Napló 89
