Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Székely-Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából” III.
igen magas decibelt lehet érzékelni. És ez a szegény fiú naponta többször is harangoz! De miért itt fent?! Megnyugtattuk hozzátartozóinkat, ismerkedtünk a faluval, de nagyon messzire nem láthattunk, mert a magas dombok megállították a tekintetünket. Mikor nagy nehezen lemásztunk, örültünk, hogy túléltük a kalandot. Egy-két nap elég volt ahhoz, hogy megismerjük a helyi lehetőségeket. így megtaláltuk a falunak azt a pontját, ahol működött a mobilkészülék. Nem volt már akadálya a kapcsolatfelvételnek, már ami a telefont illette. Bartha András nem tudott segíteni az utazási gondunk megoldásában, de a találkozás időpontját nagy nehezen fixálhattuk. Felicsi haragudott rá, mert úgy érezte, hogy többet is tehetett volna értünk a csángó érdekek képviselőjeként. 0 kötelességének érezte, hogy segítsen és felajánlotta, hogy elutazik velem Bákóba. Utólag még inkább tudom, hogy ezzel milyen szerencsém volt, mert aki nem ismeri az ottani közlekedési szokásokat, bizony könnyen rosszul járhat! Reggel öt órakor keltünk. Egy ütött-kopott „kaszni” autóval mentünk Rekecsinig. Ilyen autót életközeiben még nem láttam, csak a második világháborús szovjet filmekben. Felicsi elintézte, hogy nekem ne a kaszniban kelljen ülnöm, hanem a gépkocsivezető melletti ülésen, hogy megússzam az utazást rosszullét nélkül. Rekecsinben átszálltunk egy szintén megviselt autóba, Bálcescu-tól pedig busz vitt bennünket Bákóig. Korábban érkeztünk a megbeszélt időpontnál a szövetség irodájához, amely egy lakótelepi házban működött. Leültünk egy padra. A ház előtt, az emeletes házak között egy pumpás kút volt, amelyhez vödrökkel, kannákkal jöttek a lakók vízért, de hiába, mert ugyan öntögettek bele otthonról hozott vizet és pumpálgatták kitartóan, mégis víz nélkül kellett távozniuk. Meglepetés volt számomra az elnök fiatal kora, aki hivatali költözködésük közepén fogadott bennünket. Még aznap Pusztinára kellett mennie, mert találkozni akart az odalátogató Ia§i-i püspökkel, bár nem igazán bízott benne, hogy fogadja. A sok program miatt rövidre kellett fogni a beszélgetésünket. Közben telefonált Torontóból Molnár János a Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának egyik képviselője. Mind a telefonbeszélgetés, mind a kettőnk közötti információcsere azt a képet alakította ki bennem a fiatalemberről (aki Magyarországon szerzett számítástechnikai diplomát), hogy higgadt, megfontolt. Mondta, hogy szemére vetik lassúságát, de ő nem szeretne semmiben sem elhamarkodottan dönteni és még sokat kell tanulnia. Sok a gondja a hatóságokkal, a normális párbeszéd kialakítása nem könnyű és nem rajtuk múlik. A közelmúltban neves látogatóik voltak. 1999-ben a finn diplomata Tytti Isohookana-Asunmaa asszony az Európa Tanács tagja, majd 2000-ben egy küldöttség élén a portugál Joao Ary az Európa Tanács Kulturális, Tudományos és Oktatási Bizottságának A klézsei Magyar Ház 72 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
