Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Cs. Varga István: Lélekszerű portrék
benne van a zsoltár: „Mikoron Dávid nagy búsultában...”) A „Te orcádra ütök” azt is jelenti, hogy orcádat, képedet, képmásodat viselem, viszem tovább az életemen. Nagy László az Anyaképé ben a „Szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett.” „Tudjam, hogy sohasem jár a tisztesség csillaga árván - nem vész a lét homályán, hanem világít, és élünk alatt a képpel, mit én éltetek vérrel megszakadásig.” Molnár István Géza sem térben, sem lélekben nem emigrált ebből a hazából, a szűkebb egri pátriából sem. Ő is, mint legjobb portréinak hősei individuum: egyéniség, oszthatatlan személyiség... Ezért érezzük, hogy alkotásai oszthatatlan egyéniségek életéről, sorsáról valló pszichogramok, mert a kivételesen termékeny pillanat tömöritő-sürítő ereje érződik képein. A kifejezőeszközök minimumához ezért van szükség a befogadó képzeletének maximumára. A művész ellesi a pillanatot, kivárja, megleli, megörökíti a termékeny pillanat varázsát. A fotóművészet is varázslat, akkor is, ha az ember realista. Szakmai szempontból biztosan el lehet mondani, hogy mennyire jók a beállítások, szépek a kidolgozások, megkapó a művészi látásmód stb. Nekem leginkább az fontos, ahogyan a művész szeme észreveszi és kamerája megörökíti az emberek karakterét, lelkűk, lélekállapotuk, lelki folyamatváltozásait, rezdüléseit. Az fog meg, amikor a pillanatnyi időszeleteken, az arcok mögött hiteles életet, sorsot ismerhetek fel. (Könyvborítóra, albumba kívánkozó szociofotókat is készített) Molnár István Géza egyik kiállításáról írtam: „Jellegzetes, remek egri portrékat láthattam: Sugár István, Bakó Ferenc, Lökös István, Herczeg István portréját. Különösen kiemelkedőnek, karakteresnek érzem a Bakos József és Korompay János, ma már pótolhatatlanul fontos képét. Igen jellemző a Sándor András írói műhelyét is megörökítő kép, amely szintén pótolhatatlan, hiszen Sándor Andrásék új lakásba költöztek. Az »Utas a buszról« csodálatos sorskép. Szívből gratulál - dunántúli barátod: 1997. aug. I. ” Egy másik bejegyzés 2001. októberében, egy másik kiállítás emlékkönyvébe: „Fotóalbumba kívánkozó ragyogó kiállítás. Hosszú egri időszak aszú-öröme sugárzik a képekről. A kiállítás színvonalához méltó támogatást kívánok Molnár István Gézának - sok szeretettel...” Tudjuk, egy város története nemcsak csaták, épületek históriája, hanem emberi sorsoké, szellemi, lelkis erőfeszítéseké is. Tudjuk, ami fontos, azt a szívével látja az ember; a fotós még a kamerájával is. Vizuális csoda születhet, akkor is, ha a kamera még a fotósnál is többet lát... Áldja meg az ég, a látó embert, életét és munkáját: „Áldja meg az Úr, / Áldja meg az Úr / A belülről látók / Fényességét!” (Dsida Jenő.) Ix A Bródy Sándor Heves Megyei Könyvtárban 2002. április 25-i „Portrék” című egri kiállítás megnyitójának írásos változata. Új Hevesi Napló 93 Sándor András író, publicista
