Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Z. Zwada András: Bagósok jövője
QsfóndwÍA (jctatfásoJcjövőbe- Mondja, maga mit rág olyan rendületlen hévvel, hogy szinte kibicsaklik az állkapcsa?- Valami újfajta, lépes mézzel ízesített kutyagumit. Legutóbb ezt írta fel dohányzásgátló szerként a bagológusom. Próbálkoztam én már hétféle gyógyfüvel kevert indiai mákonnyal is, meg áfonyaízű maszlagos nadragulyával, amiket a privát természetgyógyászom ajánlott, de csak annyit használt, mint Medgyessynek az „akácfa mozgalom”... Na és maga, Foghegyi úr, mit forgat a szájában?- Az én javasasszonyom nyereg alatt puhított és cickafarkteában áztatott édesgyökeret ajánlott, Bikacsek úr. Ettől aztán kortyolgatás közben méla hányingert kapok, de megéri a kúra, mert percekig nem gondolok a büdös rudacskára.- Félő, hogy ettől sem szokik le, kedves Foghegyi úr.- Nem baj, de legalább amíg nyilvános helyen tartózkodom, csak kibírom ezt a betyár, füstnélküli világot. Otthon aztán az új kis társadalomóvó bunkeremben nyugodtan rápipálok, és jóízűen köhécselve kiröhögöm ezt a kacifántos életet, amibe belekényszerültem.- Ugye, már maga sem meri megkockáztatni, hogy a nyílt levegőn rágyújtson?...- Bizony, hogy nem. Mióta a megátalkodott, környezetvédő füstvadász szomszédom sörétes puskájával átlőtte a bal fülemet, állandó rettegésben élek.- Jé, nézzem csak, mutassa!... Tényleg látszanak a lyukak. Szóval már itt tartunk, Foghegyi úr! Szent Egek! Hová romlik még az erkölcsi mocsokság? A megátalkodott szenvedélyű, szerencsétlen, becsületes bagózót már nyíltan is megtámadhatják, inzultálhatják? Gyula uralkodása alatt bezzeg ez nem fordulhatott elő. Voltak ugyan országrablások, panamák, pénzmosások, meg egyebek, de a szegény dohányosokat nem üldözték ki a társadalom peremére.- Azért, mert Gyula is keményen szívta.- Úgy igaz. Na és mondja, mikor történt magával ez az atrocitás? Van ennek már jó pár hete. Nem sokkal később, ahogy itt a kietlen lápos zsombék szélén a mocsári szúnyogok zümmögése közben olyan jóízűen szívtunk el egy-egy cigarettát. Meséltem magának, hogy éppen azidőtájt készült el a kiskertem végében a rendeletileg előirt „társadalomóvó pincém”.- Emlékszem. Szóval maga betartotta a „veszedelmes bagósokra” vonatkozó miniszteri rendelet kemény előírásait.- A legteljesebb mértékben. Igaz, nem volt olcsó móka. A merev építési szabályzat előírásait figyelembe vevő költségvetés horribilis volt. Ingem-gatyám ráment. Na, de megnyugodtam, amikor a megyei önkormányzat műszaki átvevője a szemembe dicsért, hogy úgymond az Európai Unió normáit betartottam, használjam a pincét egészséggel.- S maga elkezdte használni...- Nem azonnal. Meg kellett várnom, amíg a Dohányzás Elleni Nemzeti Front háromtagú bizottsága ki nem száll a helyszínre, próbafüstölést végeztetett velem, egészségügyi vizsgakérdéseknek vet alá, és jogi szankciókra oktat ki. De hiszen ezt mint bagós társnak, magának is tudni illene, hogy megy ez a dolog... Nos, azon az átkozott estén halvacsora után a kedves feleségem az Esti Showdert nézte, mert szerelmes a Fábriba, én meg levonultam a kis légópincémbe, hogy kipróbáljak egy újfajta Old Fidel Castro 82 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
