Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Kalász László élő öröksége
című remekműve.) A költőutód, Fecske Csaba szerint: „Ez a vers gyönyörű. A remekművek időtlenségével, mindenség-igézetével szól hozzánk”. A családi ikonosztáz első remekművét követte és kiteljesítette az Alszol, Végtelen rét havában, Színt vallók a szelekkel, Nem tudsz te rajtunk segíteni fiam... Kalász László úgy érezte, „Cserehát magaslatain” alacsonyan él, mégis célul tűzte ki: „Fölemelni e tájat”, ahol „szívünk s nem a munka nehéz”. „Tisztább világban emberként egészen” arról álmodott, hogy megéri az „élhetni bátran tehetni merészen” időszakot. Lírájának mély, esztétikai szempontból is hiteles és maradandó humánus értékei vannak.,(Biztosan túlélik a kételkedőket is!) Most, amikor a felejtés mélységébe hullnak egykor divatos, ünnepelt költők, Kalász sokunkban elevenen él. A Bódva-völgy népe a szívével tudja, miért ragaszkodik ehhez az örökségéhez. — Mert szellemi-lelki táplálékot talál benne. A négy főre fogyatkozott Hetek költőcsoport, Ágh, Bella, Buda, Serfőző is mindig megvallotta Kalász iránti szeretetét. Ezt bizonyítja Ágh István Havas gyászjelentése, Bella István Virágrög Kalász László sírjába című verse is: Most földbe vet, le is arat, /fénnyé őröl, zsákjába rak / a Gazda; ami vagy, az legyél, / Kalász voltál. Most már kenyér. ” Serfőző Simon szalonnái költőbarátjának küldött biztatása ma is időszerű azt vallotta: „Élni segít a dal”. Kalász László bennünk nem változott. Hisszük és hirdetjük: non omnis moriar. A költő nem hal meg egészen, jobbik része tovább él utódaiban, szellemi örököseiben. Kalász kozmoszra nyitott világképet alkotott, a Kalevala hangját, ritmusát őrizte, az ősiből „bartóki dalokat” alkotott, amint ezt Jánosi Zoltán nagyszerűen bizonyította. Talán felfogni sem tudjuk, mit jelent egy peremvidéki kisfaluban országos hírű, József Attila-díjas költővé válni! Kalász életének végpontján tisztán, érdemben dúsan megrakodva állhatott Teremtője elé. Tudta, „nehéz a szó”, de az ő szava az örök Létből való részünk ebben a világban, mert szólni annyi, mint szeretni. Példamutatóan szerette szülőföldjét, embertársait. Hirdesse az emléktábla a szalonnái általános iskola falán Kalász László emlékét, a költő „holtába nőtt reményét”, valóra vált hitét Ae ez az ég / de ez a szél / de ez a domb / meg ez az ér megmarad.” Tanítson bennünket arra, hogy számba vegyük napjainkat, „hogy eljussunk a szív bölcsességére!” Kalász László költőként is teljesítette mindazt, amire Perkupán, Szalonnán fiatalon elszegődött. Példája bizonyság és intelem. Művére is legyen érvényes a zsoltáros könyörgése: ,rAz Úr jósága virrasszon fölöttünk, / Őrizd meg kezünk munkáját! ” Őrizzük meg méltón Kalász László kezének, szívének, tehetségének munkáját, szellemi-lelki gyümölcseit méltón őrizhessük. x A Szalonnán, 2002. április 11-én elhangzott emléktábla-avató beszéd írásos változata. 60 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
