Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Indiai töredékek
orosz szakán magas szintű képzés folyik. Az angol mellett a legnépszerűbb nyelv, sokan tanulják, sokan oktatják, nagy létszámú a tanszék. Másnap még háromszor néztek orosznak. Tovább már nem számoltam. *** Közlekedés. Nos, az Ázsiában tapasztaltak után többet nem sóhajtok föl rosszallóan itthon, ha valaki egyirányú utcán szemben jön velem, vagy a záróvonalat átlépve előz. Nemcsak szokatlan, hanem egyszerűen félelmetes, ami az utakon zajlik Indiában. Legalábbis a kezdet kezdetén, mert idővel - mint nagyon sok mindenhez - mégis hozzá lehet szokni valamelyest. Nehezen találja meg az ember a rendszert, a rendet az ottani közúti közlekedésben. Színes kavalkád, forgatag, némi anarchiával párosítva. Bal oldali közlekedés lévén nagyjából tartják ugyan magukat a bal oldalhoz, de a kivétel, a meglehetősen gyakori kivétel „erősíti” a szabályt. Ha úgy adódik a helyzet, hogy szabad a záróvonal túlsó oldala, érdemes kihasználni a parlagon maradt területet! Nem is kell erre biztatni senkit, hiszen így nagyobb az utak áteresztő képessége. Legföljebb félrehúzódik a szemből jövő. Ha egy irányban két sáv van, nagy forgalomban biztosan kialakul itt harmadik is: egy kicsit összébb húzódnak a kocsik, különösebb oldaltávolságot nem tartanak. Az úttestre festett jeleknek nincs nagy becsületük: a forgalom nem mindig vesz tudomást róluk. Ráadásul nincs is olyan táblaerdő az utak mellett, mint nálunk — minek is lenne, úgysem tartanák be. A tapasztaltak fényében csoda, hogy milyen kevés összekarcolt kocsit látni. Nagyszerűen vezetnek az összevisszaságban, különösen figyelemreméltó, ahogy a kereszteződésekben és a körforgalomaban centiméterekkel egymás előtt suhannak el az elsőbbségadást nem ismerő autók. Persze mindez nem megy hang nélkül: a jó vezető alaposan kihasználja kocsija hangjelző készülékét, akár kell, akár nem. Mindenki úgy viselkedik, mintha megkülönbözetett jelzést használó járművet vezetne. De amit valóban tanulhatunk tőlük: az esztelen száguldozás, a jelentős sebességtúllépés nem jellemző - éppen ezért tudnak fékezni még idejében. S még egy dolog nem jellemző: az egymásra üvöltözés, mutogatás, az agresszió. Az utakon barátságban megfér egymással a régmúlt és a XXI. század. A személygépkocsik jó része korszerű, megállná a helyét bárhol Nyugat-Európában. A tömegközlekedés eszközei viszont más minőségi kategóriát képviselnek: mindenki, minden igényszint megtalálja a neki megfelelő eszközt. Vannak drága taxik, de vannak olcsó riksák. Az utóbbiak között a legegyszerűbb az emberi erővel vont kétkerekű, ez inkább vidéken látható. Azután ott a háromkerekű Velorex, ezzel van tele a főváros. Valójában félig nyitott motorkerékpárszerüség, csak én hasonlítottam a rossz emlékű rokkantkocsihoz. Nagyon mozgékony és gyors, ügyesen cikázik a nagy forgalomban, ahol kis méreteit kihasználva jelentős előnyre tesz szert más járművekkel szemben. Bár kényelmesen csak hárman fémek el benne, a helyiek néha tengelytörésig megtöltik, hatan-heten is utaznak benne vagy rajta, olykor rácsimpaszkodva. *** Feltétlenül szólni kell a hagyományőrzésről, ennek két feltűnő jelenségéről. Az egyik az öltözködés. A nyugati világ csábításának mindeddig sikerült ellenállniuk, nincs farmer és nincsenek feliratos pólók - egyetlenegyre figyeltem föl, amit bennszülött viselt -, Új Hevesi Napló 57
