Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: A sátoraljai Kossuth- szobor előtt, Triptichon Kossuth Lajosnak
erkölcsöt raszkolnyikovi fejszecsapások érik; de mit ér a gazdagság, ha az ember lelke elvész, és vele együtt a jövője? Most nem kell koleralázadástól félni, csak a „kolerától”, annak is peresze a lelki változatától. Miért nem beszélsz, Kossuth Lajos? - örvénylene újra a kérdés, de nem, de nem lehet, mert valami különös zene árad. Kibillent az évszakok futása. Örvénylik a világ. Kizökkent időben és csonka térben élünk így hát tovább. Életműved adjon erőt a küzdelemhez! Legyen örökre az, ami a küldetése: hazaszeretetünk kontinentális alapzata! {J^oc4ái(/Á JQcya'i-na/c 1. Egy törpe korban hinni még nagyot, életre várni, bízni és remélni: a szív-mélyünkből titkunk felragyog; tudunk mi még itt boldogan is élni. Körénk gyűlnek már éji állatok, halál híréről jöttének regélni, tudják, hogy úgyis ölnek bánatok, a jó útról, ó, mily könnyű letérni. Kossuth Lajos, mily új fény szállt szemedbe, hogy most se győzhet rajtunk éji szemle; és hangod most is üz rém-éjszakát. Fókuszunk lettél, népünk tőled éled, halál helyett, tudjuk, már vár az élet: népünk hogy várja már a tavaszát. 2. Sziget-ember vagy, ős titok-világunk, reves fa fénye győzhet semmi-kort. Milyen szürkévé olvadt drága tájunk! Goromba had ült rajtunk éji tort. Jövő-partoknak bízva nekivágunk; a kín-kohóban ércünk már kiforrt. Nézd te, dicső hős, népek közt magányunk! Szívünkből végzet új tüzet csiholt. Gyülölség, átok ölt, és annyi gazság, de tudjuk, végül győz a szent igazság, és újra zengjük, hogy legszebb az Elet. Új Hevesi Napló 47
