Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tusnády László: A sátoraljai Kossuth- szobor előtt, Triptichon Kossuth Lajosnak
EEET ES TUDOMAMIf ®aándcl^ JQdax/ó Ötvenkét éve látom. Ő rendületlenül áll itt a talapzatán. Lejjebb védalakjai vigyáznak rá, és ő őriz minket, tekintete rajtunk van. Mennyei életút haladt el alatta. Külön-külön, egy-egy ember mit érzett akkor, hajó vagy rossz, keserves vagy derűs sorsának a tengerhullámaiból feltekintett a szoborra. Az oly otthonos, oly megszokott, hogy olyan, mint a körötte lévő épületek, a Nagytemplom, a Vármegyeháza (ma Polgármesteri Hivatal épületet) és a többi épület. Túlságosan megszoktuk. Igazi jelenlét, nem biztos, hogy érezzük mindennap az élet zajában, de ha egy gonosz varázslókéz egyszer csak eltüntetné innen, akkor valami bennünk eltörne örökre, akkor mélységesen éreznénk a feneketlen, pokoli hiányt.- Perché non parii? - mondom Michelangelo szavaival: - Miért nem beszélsz? Egy másik szobor megtestesülésed a szegedi otthonom közelében volt. Mily természetes volt az ottani jelenléted. Torinóban, Collegnóban is így köszöntöttelek, kütahyai otthonod is így dobogtatta a szívemet. Százötven helyen vagy így jelen. Nézed a magányos embert, nézed a kavargó tömeget, mit adsz nekik? Az otthon érzetét! Egy káprázatos és keserves létharc főhőse voltál, de a madárfiókára való fészek melegét sóvárogtad, és mindenütt az otthon derűje, a gyűlölet nélküli élet, az áhított béke sugárzik személyedből, egész valódból, minden drága szavadból. Szegeden is az otthon melegét éreztem a közeledben, de hány órát töltöttél ott azon a téren, mégis az otthon, a haza melegét jelenti az ottani alakod is az egymást követő nemzedékek számára. Tudom jól, az idő túl viszonylagos, nem órák és nem napok a lényegesek, ha arról beszélünk, hogy hol vagy jelen. Hiszen a szívekben élsz. Vagy onnan űztek ki azok, akik nem tudnak téged szeretni. Egészen kicsi idejű jelenléted is tett szentté, otthonosabbá bizonyos helyeket. Ott kihajolsz az időből, és fénysugárral vonod be azokat a napokat, amelyeket azon a helyen töltöttél, pedig volt, ahol szenvedtél, volt, ahol szivedet tőrök szaggatták. Nem más helyek tiszta örömét akarom elrontani azzal, ha kijelentem, hogy leghosszabb ideig boldog Sátoraljaújhelyen voltál. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a gyermek- és serdülőkor eleve itt zajlott: magyar földön töltött életed legnagyobb része ebben a városban telt el. Turinból is ez a hely vonzott leginkább fészek-melegével. Tudom, a kertünket is láttad, nagyon jól ismerted azt a helyet, akkor ott virág fakadt, most nagyobbik részén szemét van, a talaj hosszú ideig a mérget itta. Ó, Kossuth Lajos, mi minden zajlott itt körülötted, mióta elmentél! Itt visított, sikított a közeledben a kisvonat, amikor kivégezték. Volt itt más kivégzés is, de ne beszéljünk róla! Mondjam-e a város sorsát, vagy a nagyapámról beszéljek? ő az újhelyi temetőben pihen, hasában egy puskagolyó volt, az első világháborúban kapta, magával vitte azt a sírba. Városod is háborús puskagolyót visel magában. A szétszakított városok (ha nem magyarok), nem viselik örökké magukban a puskagolyókat, azok ott nem tokosodnak be, QÁ ^oo'Síu/Á-ííwÁo^ e/é'-U Új Hevesi Napló 45
