Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Phaeton szekerén
a gyermeknevelés minden nyűgét baját le kell venni a család s mert nem is lesz család az egyén válláról ezt hivatalból különböző intézmények végzik majd az életkor és az egyén sajátosságainak megfelelő képzésben részesítvén utódainkat a szülőtől milyen elavult fogalom az ivarsejt-betétestől távol majd később a kellő alapok lerakása után az eljövendő homo sapiens futószalagon úgy juthat el a lombiktól az urnáig hogy semmi szüksége nem lesz az annyi félreértést fájdalmat és katasztrófát okozó emberi kapcsolatokra Borongó fátyla kél a ködnek, Párás foszlányok hömpölyögnek, Esőtől terhes szürke égen... Magam sem értem ezt egészen, De lelkem nyomja pára árnya. Égetőn fáj a fény hiánya,- Hol vagy Te Nap? Világ Világa, Hol késel e bús félhomályba’? Mért nem vidámítsz sugaraiddal? Fényből szőtt arany-zuhataggal? Mely éltet, hevít, megvigasztal, Vigyél a fénybe fel magaddal! - Illés szekerén fölröpítve A végtelenség közelébe... És, ha lángod halálra perzsel, Már az sem számít. Mert az ember Csak akkor él és ér az égig, Ha fénynek szárnyai repítik! 40 XII. évfolyam 6. szám—2002. június ^^/laelon- Mte/cvvén SbomoJcoa
