Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Háromkirályok

Húzunk napkeletről, szökve, mindig tovább, napnyugatra. Kutyák eszik, marják testünk bőszen hörögve, ugatva.

Jöttünk volna már korábban, de az égbolt sötét, vak volt. Pásztorokra se találtunk, s nem vezettek a csillagok.

Aranynak, mirhának, ím lásd, lába kelt, mind odaveszett.

Ó, Kisjézus! Nem hoztunk mást, csak bűnt és puszta életet.

Messzi földről hogy indulánk, mögöttünk felsírt a küszöb, házunkból csak ennyi maradt, füstös falak, rom és üszők.

Gyom veri az aklot, jászlat, meggy aláznak a katonák, és elhajtják mind a nyájat letiporják a gabonát.

Törik koboz, s a citera, gépfegyver és ágyú szól most készítünk jászladhoz puskát, somfából jó erős ólmost.

S ha hoztunk is volna Néked zsákkal mirhát és aranyat, elszednék a zöld határon, s ki nem ad, ottmarad hanyatt.

Itt vagyunk hát, meggyötörve, és ülünk egy ócska priccsen.

Hol vagy, Kisjézus? Óh, Téged lássunk, ha már semmink sincsen.

30

XII. évfolyam 6. szám—2002. június