Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Vers, hajnali szélben, Feje fölött a pallos árnyéka II
Ellene szólt az az egykorú szájhagyomány is, amely szerint az ifjú Lajos király nem a megáradt Csele patakba fúlt, hanem gyilkosság áldozata lett, s gyilkosa éppen Zápolya György volt. Évszázadokig élt ez a hagyomány. Bizonysága ennek, hogyan ír róla Budai Ferentz úr, a szováthi református eklézsia prédikátora 1805-ben. „A Csele patakon át a királyt Zápolya György és Tömöri Pál Székcsőre vitte a plébános házába. Velők volt Czetritz királyi kamarás is többed magával és Zápolya egy kapitánya. Mikor a király a sebtében készített vacsorához ült, Tömöri így szólott. „Egyék felséged gyorsan, mert nyomunkban a török.” Azután az érsek Zápolyát sürgette, menjen felkészülni, mert azonnal indulniuk kell.- Én készen vagyok, s a király mellett maradok. Mikor Tömöri távozott, Zápolya György a királyra kiáltott: „Te bestye tánchos királ, te parázna, te igazságtalan királ, elveszítetted Magyarországot” Mire Lajos így válaszolt: „Nem az én akaratom volt ez, hanem a rendeké és a főpapoké.” Erre Zápolya György kirántotta háromélű cseh kardját, és háromszor a király oldalába mártotta. Czetritz és a többi kamarás erre Tomorihoz szaladt, hamar jöjjön, mert Zápolya megölte a királyt. Az érsek berontott a szobába, és megölte Zápolya Györgyöt. Zápolya kapitánya ezt látván Tömörít ölte meg. Késő éjszaka péntekre virradóra Zápolyát és Tömörít a székcsői templomban temették el. A királyt lepedőbe csavarták. Mezítláb, hajadonfőtt volt, rajta az aranyos ing, amelyet a királyné készített, nyakán az arany kis lánc kis kereszttel és a jegygyűrű. Reá tették a véres ruháit, és kivitték a Csele falucska mellett lévő mocsaras helyre. Kis sírt ástak neki lámpavilágnál és otthagyták. Ezen a helyen feküdt János fővételétől Márton napjáig. Thaton Miklós káplán, aki jelen volt a holttest feltalálásánál, látta a három szúrást a király jobb oldalán.” Egyetlen alak magasodik felhők és idők fölé e korban, egy fehér asszonyé, akinél méltóbbra sohasem illett ez a szó: nagyasszony. Kanizsay Dorottya. Tizenötezer halott özvegységét vállalta, szinte egy nép özvegye volt. Négyszáz embert fogadott és eltemettette a csatatér hősi halottait, akikről mindenki megfeledkezett, akiket megtéptek már a réti farkasok és megfosztogattak a hullarablók. Az elpusztult magyar hősi halottaknál fontosabb dolgok szárnyaltak fel itt. Várdai Pál egri püspök már szeptemberben összehívta a Zápolya párti megyék nemességét Verpelétre, onnan Tokajba, s elhatározták, hogy magyar nemzeti királyt választanak. Hatezer fegyveressel Hatvanon keresztül Zápolya Budára vonult, s onnan Fehérvárra, ahol királlyá választották, s mert Tömöri Pál esztergomi érsek a halálos ütközet áldozata nem élt, Podmaniczky István nyitrai püspök koronázta meg november 8.-án. Zápolya elérte vágyai legmerészebbjét, megülte királyként Buda várát. Az elpusztult fiatal király özvegye sem maradt tétlen, Habsburg Mária. O kétszeres kötésben állt a trónnal, mert bátyjának, Ferdinándnak felesége, Anna a meghalt király nővére volt. A trónt tehát női ágon bátyjának, Ferdinándnak követeli. Fiatal titkára, Nádasdy Tamás névjegyzéket szerkesztett a Mohács után megmaradt főurakról, ezeket Mária királyné meghívta Pozsonyba és megkérdezte: mit és mennyiért? Mi az ára annak, hogy Ferdinándot megválasszák királynak? Szabályszerű, szép üzleti tárgyalások zajlottak le a pozsonyi várban. Először a sánta Báthori nádor bicegett fel, miután végigfosztogatta a pécsi káptalan kanonokjait, akik a káptalan kincseit menekítették nyugat felé. 10 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
