Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Dobler Magda: Rajeczky Benjámin és a gregorián
Új Hevesi Napló 103 2001-ben ünnepeltük Rajeczky Benjámin ciszterci prior születésének centenáriumát. Mindig a frissességet emlegette, önmaga is olyan „friss” volt - részben a mátraaljai, pásztói friss levegőtől, ami otthonában átfújta, részben a mindig alkotásra készségtől, a hitbuzgalomtól és a zenével telítettségtől - hogy hihetetlen a centenárium. Életútja Egerből az innsbrucki „Collegium Canisianumba” vezetett, ahol személyesen tapasztalhatta azt, amit többször le is írt, hogy a magyar gregorianumban egyesült a nyugati és a keleti hagyomány. 1932-36-ig Kodály tanítványa volt. Először mint énektanár működött a rendben, 1949-ig a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában az akadémiai osztályosoknak zenetörténetet adott elő, amíg csak az iskola fennállt, mint pásztói ciszterci prior. Mint az iskola akkori előkészítős tanulója, emlékszem rá, amint fehér ciszterci ruhájában végigszaladt a folyosón. Minden mozdulata, a járása is friss volt. 1949-ben részt vettem az iskola tanulói számára tartott utolsó lelkigyakorlatán húsvét előtt, a Terézvárosi templomban. Sosem felejtem el, hogy egy falusi templom idős orgonistájáról beszélt, aki nagy lelkesedéssel gyakorolt. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi értelme ennek az ő korában, azt felelte, hogy orgonagyakorlással készül mennyországi útjára, ahol mindig zene fog szólni, és csak a zenének élhet, mert a mennyországban kapjuk meg mindazt, amiben az életben nem részesültünk. A zenét mennyei jelenségnek tartotta. Mint az egyetemes zenetörténet előadója, minden kor egyházi és világi zenéjével foglalkozott. Amikor a Felsőbb Zeneiskola megszűnt, mint a Tudományegyetem népzenei lektora, 1650-től a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának munkatársa, majd 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának helyettes igazgatója, a gregoriánummal mint egyházi népzenével, szubkultúrával és abból származó, főleg felvidéki és erdélyi népdalokkal foglalkozott, azok helyét a középkori kultúrában kutatva. Kódexeket tanulmányozott: a nyitrai Szelepcsényit, a grazi Albiensist, az esztergomi Oláh evangéliumáriumot, a szepesi antifonalét és a pozsonyi misszálét, a Pray- kódexet Zágrábban és a Kájonit Csíksomlyón. Megfejtette azok neuma-írását. A kódexekben ránkmaradt gregoriánum Európa első érett zenei stílusa, egyszólamú anyanyelve, a katolikus szertartásokhoz kapcsolódó szövegekkel. A gregorián tételek rövidek, melyek sorát a szertartásrend változatos, de logikus egésszé a recitatív, dallamos, melizmatikus, díszített tételek ciklikus szimmetrikus elosztásával formálnak. Gregoriánt általában egynemű kórusok énekeltek, esetleg gyerekhanggal kombinálva. A kódexek dallamait a középkorban kézzel írtak - még akkor is, amikor már szöveget nyomtattak, a kottát kézzel írták hozzá - így ahányat írtak, annyiféle, minden himnusz több variánsban maradt ránk. A gazdag gregorián dallamkincsből merítettek a későbbi neves zeneszerzők: J.S. Bachnál, Kodálynál, Dohnányinál és követőiknél találunk példákat. Rajeczky Benjámin az Ausztriából Magyarországra jött Haydnnál fedezte fel a gregorián hatást, hasonlóan elemezhetjük az említett szerzők müveit is, pl. Mozart lassú szonáta-tételeit. A zenetörténet előadója ismerte a 14-15. század zenéjét is. Tudta, hogy akkor már a gregorián többszólamú tételekkel - ha hangszer is szólalt meg, futamokkal, fel£/baje<'xÁ'y (J&evyáwwti é& a ■2)o/j/er Ci^őztjfda-
