Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: A Téka együttes
zenészeinek növendékei is felléptek; az ürömi József Nádor Népművészeti Intézmény és az Óbudai Waldorf Iskola növendékei. A nagy sikerű műsor után még táncház következett. így már csak az ünnepek elteltével adódott alkalom, hogy leüljünk Havasréti Pállal, az együttes vezetőjével, s egyik alapítójával, hogy beszélgessünk a zenekar negyedszázados történetének néhány fontosabb momentumáról. Az interjúra készülve, lemezeitek borítóit ismét átlapozva, a honlapotokat megtekintve, feltűnt, hogy milyen szűkszavúak vagytok a lemezek mellékleteiben az együttes tagjait, összeállításotok alakulását illetően, s az egyébként szép és rendszeresen felfrissített honlapotok is milyen kevés információt ad ebben a vonatkozásban. Ezért beszélgetésünk elején erről szeretnélek kérdezni. Először is a saját civil és zenei indíttatásod érdekelne. A hetvenes évek közepén kerültem először kapcsolatba a magyar népzenével, mint a táncházak aktív látogatója, legalábbis azzal a fajta táncházi zenével, amit korábban nem ismertünk. Én gyerekkoromban a nyarakat falun, Tolmácson töltöttem, s akkor még voltak falusi muzsikusok, a mienkben is egy dudás. Mindig is szerettem a falusi életet, ráadásul az általános iskolában jó énektanárunk volt, élveztük az énekórákat, kórusban is énekeltem, valamint zongorázni is tanultam. így, volt egyfajta alap a későbbi érdeklődéshez. Nem következett be később törés serdülőkorban, ahogy az sokaknál látható? Olyan értelemben igen, hogy mivel sok felesleges energiával rendelkeztem, elküldték sportolni, s amíg hivatásszerűen versenyeztem - ami nagyjából egybeesik a gimnáziumi évekkel -, addig a zenélés háttérbe szorult. Te is a rockzenével kezdted, mint annyi más népzenész? Igen, de én inkább rockzene-fogyasztó voltam, nem játszottam ilyen zenét. A táncházzal hogyan kerültél kapcsolatba? Először nem is magyar, hanem görög táncházba jártam. Akkoriban sok görög menekült gyermeke járt az iskolánkba, s a görög közösségek rendeztek táncházakat, ahová iskolatársaink hívtak el minket. Ez egészen 1976-os érettségizésemig megmaradt. De közben tanáraink hívására kezdtünk járni az FMH-ba is, ahol akkor a Muzsikás együttesnek volt táncháza, illetve az un. „nagy táncházba”, ahol a Muzsikás mellett a Sebő együttes is játszott és olyan közönség volt együtt, aki azt vallotta, hogy a magyar táncot a megfelelő stílusban előadott élő zenére kell járni és csak is így élvezetes. Ha jól tudom, a zenélésnek és a zenekar alakításának gondolata egy nyári táborban született meg. Én mindig imádtam a zenét, de akkoriban az éttermi műzenét lehetett magyar zenének vélni. A táncházban megtetszett az élő falusi zenének az egyedisége, elevensége, ritmusa. Rácsodálkoztunk erre a sokféle érzelmet kifejező, addig a korosztályom számára nem ismert zenére. Jártunk a Kassák Klubba is, ahol a Sebő együttesnek volt táncháza, s a Kassák Klub szervezett nyári építésztáborokat is: többek közt malmokat mértek fel. 1976- ban egy olyan tábort szerveztek, ahol zene- és néptáncoktatás is volt. Éppen leérettségiztem, a versenyszerű úszással is leálltam, s Porteleki Laci hívására, aki iskolatársam volt, leutaztam ebbe a táborba. Laci akkor már muzsikált, én még csak szórakozás céljából mentem az abaújszántói táborba, ahol a Muzsikás, a Sebő együttes és Tímár Sándor voltak a tanárok. Ott mindjárt kezembe nyomták a bőgőt, hogy „pont bőgős hiányzik”. (Egyébként épp a bőgő és a tekerő tetszett a legjobban!) így lettem bőgős! Meghívott falusi zenészek is voltak ott, s engem többek közt Kovács Tivadar, méhkeréki román muzsikus kezdett beavatni a népzenébe. Ott határoztuk el Porteleki Laci, Lányi Gyuri és én, hogy zenekart kellene alapítani. A tábor után már együtt gyakoroltunk, annak az évnek a végén meg már együtt mentünk Erdélybe, kifejezetten azzal a céllal, hogy Új Hevesi Napló 97
