Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Lehallgatók
2^ ©ixÁdr Három rövidnadrágos fiatalember lopakodott fel a gimnázium lépcsőjén az első emeletre, a tanári folyosóra. A főkaput már bezárták, a fiúk az oldalkapun léptek be az iskolába, csendben és titokzatosan, mint akik nem egészen tiszta úton járnak. Az 1952-es nyárelő délutánján az öreg épület folyosóján megállt a langyos levegő, a teljes csendben csak Gál bácsi, a pedellus ügyködött és törölte fel a nem is látható port a fényesre kopott kőpadlóról a partvisra tekert, valami olajszerűvel átitatott zsákdarabbal. Szájára szorított mutatóujjával intette még nagyobb nesztelenségre a frissen érettségizett diákokat. A jól tájékozott fiatalok hallgatózni érkeztek a tanári folyosóra. Pontosan tudták, hogy ezen a délutánon tárgyalja a gimnázium a továbbtanulási jelentkezések iskolai véleményezését. A több mint 110 érettségiző diák közül negyvenen adták be a jelentkezésüket valamilyen felsőoktatási intézménybe, és azt iskolai javaslattal kellett továbbítani a Megyei Tanács Oktatási Osztályára. A konferencia a négy végzős osztály jelentkezőit névsorban tárgyalta az osztályfőnök előterjesztésében. A véleményalkotást segítette a körzeti MDP párttitkár és a DISZ-bizottság képviselőjének aktív jelenléte. A három kíváncsi fiú, IV./D-s osztálytársak, bár jó tanulók voltak, „nem egészen elfogadható származásuk” miatt izgulhattak jelentkezésük iskolai támogatásáért. A cipész kisiparos, a kisüzem-tulajdonos és az egykori rendőrtiszt apukák gyermekei különböző egyetemekre pályáztak, de tudták, hogy „pettyes” származásuk miatt a javaslathoz szükség van a konferencia jóindulatára is. Gál bácsi suttogva mutatott a tanári szoba ajtajára, és megadta az eddigi gyakorlatban már jól bevált „lehallgatási technikát”.- Egyiktek a kulcslyukon nézzen be! A kulcs itt van nálam, és a lyukzárót ki támasztottam. Az egész asztalt jól be lehet látni. Aki hallgatni akarja az egészet, az hasaljon le, tegye a fülét az ajtó alatti elég nagy résre, és kitűnően fog hallani minden szót. A névsor vége felé következő Sz-betüs nézett be a kulcslyukon:- Gyerekek! Mindent látok. Szemben, az ablakkal a háta mögött, az asztalfőn ül a diri, az asztal mellett egyik oldalon az osztályfőnökök, szemben velük egy kisbajuszos- szemüveges, biztos a párttitkár, meg a DISZ-es, meg még valaki, akit nem ismerek, talán a tanácstól. A detektívszármazásű hasalt a kövön, fülelt a résen, majd elhúzódva felsuttogta:- Mindent tökéletesen hallani. Még nem mi vagyunk soron. A césekről beszélnek. A Méla Béla adja elő. Gál bácsi kopogtatta meg a kulcslyukügyeletes vállát:- Ha valaki feláll az asztal mellett, azonnal balra menjetek, a harmadik ablakmélyedésbe! Nem arra fognak távozni és nem látnak meg titeket. A kulcslyukfigyelő türelmesen lesett, és intett hátra.- Befejezte a cés osztályfőnök. Mi jövünk! A névsorban legelőbb sorolt kisiparos leszármazott hasalt le hallgatózni. Feszülten figyelt minden szóra. Időnként felsuttogott döntéseket az osztálytársaknak:- Az egyik Zolit már javasolták. Rá mindenki bólintott. Most jövök én! Még jobban az ajtórésre szorította fülét, arca már teljesen deformálódott a fülillesztésben. A „burzsujszármazású” kulcslyukas látta, hogy osztályfőnökük éppen felemelte fejét a jelentkezési lapokról, miután már mindent felolvasott, és várakozóan Új Hevesi Napló 89
