Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestény Sándor: Csiky Sándor egri országgyűlési képviselő pályaképe
E választási felhívás azt tükrözte, hogy Egerben sem léptek fel szervezett pártként a politikai irányzatok - ez másutt is így történt de politikai nyilatkozataik már tükrözték, hogy a parlament mely irányzatához, illetve pártjához fognak tartozni. A Wawrik-irányzat a tiszta Deák-vonalat képviselte, vagyis a Pragmatica Sanctio törvényéből kiindulva hajlandó volt elismerni bizonyos „közös ügyeket”, tehát a kiegyezést egyengette. Az Eger című lap 1865. szeptember 28-i száma külön is kiemelte, hogy „1861-ben több képviselő Deák Ferenc ellen, a határozati párttal szavazott”, ez pedig nyílt utalás volt Csikyre. A Wawrik- párt végül is meghátrált, a szavazás napján tiltakozásul a titkos választás módja ellen, visszaléptették jelöltjüket. így a 2223 összeírt választópolgár közül - 1343-an szavaztak - Csikyre 1146, míg a függetlenként induló Kormos Bélára 188 szavazat jutott. Ferenc József osztrák császár a lezajlott országgyűlési választásokat követően összehívta a t. házat. Csiky itt számolt be 1865. december 14-i keltezéssel'naplójában a szemtanú és résztvevő hitelességével az eseményről: Délelőtt 10 órakor gyülekeztek a képviselők Budán a Várpalotában, „várakozunk ott 11. óráig, ekkor a Felség megjelenvén fedetlen fővel..., tábornoki egyenruhában, a mint a trónra ült fövegét feltette, ekkor kezdé a trónbeszédét olvasni, érthető tiszta magyar hangon, több helyeken, ahol az alkotmányos törvények és kormányzat támogatását fejeié ki megéljeneztetett, de ahol az Octóberi Diploma és a Februári Pátensről tett említést, úgy a 848-iki törvények módozata iránt is különösen a kormányzatra vonatkozólag, nagy lön a hallgatás... ” Csiky Sándor kérlelhetetlen függetlenségi párti politikus volt, a Szélsőbal Párt „hétvezér” - ahogy ők mondták, „hetumogerek” - csoportjának tagja lett, első együttes politikai akciójukat 1866. június 11-én hajtották végre, Kállay Ödönnek az „ínségügyhöz” benyújtott módosító indítványa kapcsán. Csiky haláláig ellenezte a Kiegyezést: az előkészítő 67-es bizottság javaslatairól 1867. március 30-án tartott szavazásakor az igent kimondó 244 képviselőtársával szemben a 117 nemet voksoló között volt, és tiltakozásul elhagyta az üléstermet. Kérlelhetetlen ellenfele volt az 1867-es Kiegyezésnek, amikor 1868. április 2-án a Szélsőbal felvette a 48-as Párt nevet és kiadta programnyilatkozatát, Csiky mint az Egri Demokrata Kör elnöke, azonnal csatlakozó nyilatkozatot adott ki. 1869-ben élére állt annak a mozgalomnak, amely képviselőtestületi határozat alapján önkormányzati tulajdonba kívánta venni a város felekezeti népiskoláinak egy részét. A kellően végig nem gondolt akció politikai feszültségek forrása lett a városban, ugyan 1871-ben született egy bírósági döntés, mely jóváhagyta a külterületi iskolák önkormányzati tulajdonba adását, a két belvárosi katolikus iskolát meghagyta viszont egyházi tulajdonban, az újabb jogerős ítélet azonban visszaállította az eredeti állapotot. Csiky Sándor 1869 után 1872-ben elnyerte újból a mandátumot. Cselekvő részese volt 1875-ben a Függetlenségi Párt megalakításában, de mandátumot abban az évben már nem szerezett. Az idős politikus nagy tiszteletben állt szülővárosában, a városi képviselőtestület tagjaként, a Heves megyei Honvédegylet elnökeként minden évben koszorúzást rendezett a kápolnai egykori csatatéren felállított emlékműnél. 1892. január 25- én még részt vett az egri kaszinóban, politikai tanítványa, Szederkényi Nándor választási győzelmének bankettjén. Nem sokkal később, 1892. február 7-én érte, hirtelen rosszullét után a halál. A Fájdalmas Szűzről elnevezett egri temetőben nyugszik. Síremlékét védetté kellene nyilvánítani, s ne hiányozzon róla sohasem az emlékezők rózsája. Halálának 110. évfordulóján tisztelettel gondolunk reá. 52 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
