Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: Töprengéseim a minőség-mennyiség viszonyáról
64 XII. évfolyam 5. szám—2002. május Mikor elolvastam Robert M. Pirsing „A zen buddhizmus és a motorkerékpárkarbantartás” című könyvét, azonnal érzékeltem, hogy a cím mögött egy mély filozófiai tartalom húzódik meg. A könyv mondanivalójának lényege a valós anyagi létszint, mely korunkban a technika ismereteiben összpontosul és a bensőségünk egy minőségi jelleget képvisel. Amíg a mennyiséggel nincs nagyobb gondunk, mert mérhető, addig nem tudjuk biztosan meghatározni a minőség értékeit. Hogyan lehet ezt az értéket definiálni? Hogy mennyire szellemi jellegű ez a fogalom, amit köznyelven MINŐSÉG-nek nevezünk, arra álljanak itt a filozófiatanár Robert Prising szavai: „Minőség... mindannyian tudjuk, mi az, és mégsem tudjuk, mi az. Ez magában véve egy ellentmondás. Hiszen egyes dolgok jobbak, mint a mások, más szóval jobb a minőségük. Ha azonban meg akarod határozni, mi is ez a „ minőség”, elvonatkoztatva a tárgytól, melyen megmutatkozik, minden buborékká válik, puff! Nincs miről beszélni. De ha nem tudod megmagyarázni, mi a minőség, akkor hogyan beszélhetsz róla, sőt honnan tudod, hogy egyáltalán létezik? Ha senki sem tudja, mi az, akkor gyakorlatilag nem is létezik. De pont gyakorlati szempontból tudjuk, hogy létezik!” A „Minőség” egy olyan fogalom, amit lépten-nyomon használunk anélkül, hogy tudnánk pontosan, miről beszélünk. Nem meglepő, hiszen a dolgok tulajdonságát és a minőségét legtöbbször összecseréljük. Pedig a két fogalom nem azonos. Legjobban egy példa világítja meg ezt a különbséget. A kenőolajra gyakran mondják, hogy jó minőségű, mert jó a viszkozitása. Ez azonban nem a valódi értelemben vett minőség, hanem az olaj fizikai tulajdonsága. A fizikai tulajdonság mindig mérhető, mennyiségben kifejezhető nagyságértéket jelent. A jó minőségű szén magas kalóriája mérhető. A valódi minőség pontosan abban különbözik a tulajdonságtól, hogy nincs mennyiségben kifejezhető egysége. Mikor szembeállítjuk a Minőség és a Mennyiség meghatározását, rájövünk, hogy a minőség egyetlen meghatározása egy negatívum, mégpedig, hogy nem mennyiségi! Ezért van zavarban Pirsing professzor, mikor a minőség meghatározását keresi. Ugyanis a minőséget csak szellemi értelemben, az erkölcsi és esztétikai fogalmakkal kapcsolatban lehet helyesen használni. Valójában az igazi „minőség” ebben az értelemben játszik döntő szerepet, mert mindig alapvető, vagyis esszenciális különbséget jelöl. Azt, hogy valami magasabb, nagyobb, tartósabb, távolabbi, mint egy másik tárgy, azt méréssel megállapíthatjuk, de hogy valaki jobb, szebb, vagyis „más minőségű”, azt konkrét méréssel meghatározni nem lehet. Ezekben az esetekben minőségi különbséget észlelünk ugyan, de magáról a minőségről csak véleményt adhatunk, mert megállapításunk nem objektiv értékű. Már a rómaiak is belátták, hogy vannak fogalmak, melyek szubjektiv értékűek, és azokat nem lehet konkrétan meghatározni. Ilyen például az ízlés fogalma, melyről megállapították: „De gustibus non est disputandum. ” A latinok ezt az ízlést szervi észlelésre vonatkoztatták ugyan, de az idők folyamán az „ízlés” értelmezése megváltozott, és ma már átvitt értelemben az érzékszervtől független ítéletet jelent. Valóban, a mai nyelvhasználatban azt a kifejezést akár tárgyakkal, akár személyi kapcsolatban mint az esztétikai érték kifejezőjét használjuk, mely esetben az „ízléstelen” egy negatív ítéletet jelent. Az angol is használja a „bad taste” kifejezést. a mt/né'sécj. - 'mennyiáé^j viáMM/yáró/ Bevezető gondolatok Sfcmio/cM 9c.Hu/or
