Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - L. Erdélyi Margit: Tragikumértékek drámában

koncentráltunk elsősorban, amelyek gócai voltak a drámában a tragikus értékrend gradáló építkezésének, annak ellenére is, hogy a műalkotásnak különösen a felvezető részében tapasztaltunk némi statikusságot, epikus jelleget. Ez a tény nem csupán az időtényező függvénye, hanem a főhős jelleméből, magatartási modelljéből is adódik, ti. hosszú időn át, tudatos önkényszerrel a passzív várakozó habitusát képviseli, mint a középpontos drámák hősei. Az ideájából adódó nyújtott cselekvésnélküliség azonban színes „epikus” jellemrajzot mutat, és olyan dikciót teremt, amely nemegyszer a lírai értékek felé sodorja a szöveget, egyben hátráltatva a gyors jelen idejű viszonyváltozást. Ámde a drámai műnem immanens követelménye egy sajátos beszerkesztés révén fokozatosan érvényt nyer, ahogy azt a kiemelt drámai stációk felvázolásával igyekeztünk bizonyítani. Lásd a háromlépcsős tragikumgóc-sort: az idill halálát, az illúzió halálát és végül az ember halálát. Úgy véljük, a drámaíró minden - maga által említett - dramaturgiai felkészületlensége ellenére is szakszerűen oldotta meg a drámai szituáció kibontását, egyfelől történelmi ismeretanyagba, másfelől realisztikus szemléletű világképbe ágyazva. A főalak kezdeti bizonytalankodásai, hiányos valóságlátása, téves meggyőződései ellenére és után felemelkedik az igazi aktív tragikus hősök szintjére. Az ellenalakok fölött aratott morális győzelme némi elégtételnek számít a befogadó konvencionális elvárásai szerint is, de főleg a valóságelv és életanyag aspektusainak érvényesítésében.

^eftííjctch

1. Sütő András: Színművek. Madách Könyvkiadó, Bratislava 1989, 176. o. Megj.: „A lócsiszár virágvasámapja” című drámából vett idézetek lapszámai erre a kötetre vonatkoznak.

2. Megj.: A témát ezúttal nem kívánjuk kifejteni. Bőséges szakirodalma közül csak néhány névre utalunk: Platón, Arisztotelész, Lessing, Croce, Freud, Hankiss, Nietzsche, Jaspers, Lukács stb.

3. Vö: Bécsy Tamás: A dráma esztétikája. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1988, 64-78. o.

XII. évfolyam 5. szám—2002. május