Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - N. Lőrincz Julianna: Jeszenyin-versek Rab Zsuzsa fordításainak tükrében
A 8 soros szöveg meghatározó motívuma a kanca, amely az impresszionista stílusjegyeket mutató tájleírás egyik képi eleme. A rőtvörös kanca és az ősz külső hasonlóságon alapuló teljes metaforát alkotnak a versben. Weöres Sándor fordításában: „Az ősz, a pej kanca fésüli sörényét" A pej szó azonban nem teljesen nem adekvát megfelelője az orosz rizsij melléknévnek. Rab Zsuzsa „piros kancának” fordítja az orosz jelzős szerkezetet, s bár a piros sem közvetlen magyar megfelelője az orosz melléknévnek, mégis jobban beleillik a képi síkba, hiszen különböző asszociációk révén kapcsolódik a vers másik képi síkjához: a Krisztus vérző sebeit felidéző piros berkenyebokorhoz. A rőt kanca - ősz teljes metafora a fésüli sörényét megszemélyesítéssel egészül ki, s ezáltal komplex képpé válik. Az orosz eredetiben ez így hangzik: „oszeny - rizsája kobila - esését grivu”. Ezt a képi komplexitást az inadekvát jelző ellenére is adekvát módon közvetíti Weöres Sándor fordítása. Rab Zsuzsa fordításában egyszerűsödik a képi elem: „ most az ősz, a piros kanca, rázza sörényét. ” A nőiség szimbóluma halványul a müfordításszövegben, amelyet az eredeti versben a szavak jelentése mellett a grammatikai nemek is erősítenek. Módosít Rab Zsuzsa az őszi táj hangulati hatásán is. A nyirkos szó betoldásával az eredeti táj békés, nyugodt hangulatát megváltoztatja. A második versszakban szinesztéziát alkot Jeszenyin: „Szlisen szinyij Ijazg jejo podkov” 'Nyersfordításban: Patkóinak kék csengése hallatszik. A szinyij Ijazg (kék csengés) mindkét műfordításban ekvivalens az eredeti kifejezéssel. Mindkét műfordító él azonban az ún. lexikai betoldással. Weöres a leng, Rab Zsuzsa a cseng igével cseréli fel az orosz szlisen ‘hallatszik’ rövid alakú melléknévi igenévi állítmányt. Rab Zsuzsa az eredeti szöveg akusztikai szintjét erősíti fel a hangutánzó igével. Weöres szövegrészlete lágyabbá, légiesebbé válik a leng ige akusztikai hatása révén. Az első sor leíró képe Rab Zsuzsa fordításában különböző módosulások révén szóképpé válik: „Hol a rozsdaverte part mereng, ” - az igei metafora megszemélyesíti a mozdulatlan partot, a rozsdaverte jelző pedig betoldás, nem szerepel az eredeti szövegben. A vers második képi síkja a mitológiai sík. A harmadik és a negyedik versszak összefüggő képrendszer, melynek elemei a ‘szerzetes - szél óvatos léptekkel / az avart tapossa az útkanyarulatban’ (3. vsz.) komplex kép, és a vele szorosan összefüggő ‘a berkenyebokron / láthatatlan Krisztus sebeit csókolja’ (4. vsz.) metonimikus metafora. A szhimnyik ‘szerzetes’ szó szemantikai mezője az oroszban magába foglalja a remete jelentését is. Ilyenformán adekvát Weöres Sándor szóválasztása a teljes metafora fordításakor: „Remete szél, óvakodva, lassan” sőt a sor folytatása is megőrzi az eredeti képi elemeket. Rab Zsuzsa a komplex képet is megtartva jól választja ki a szinonimák közül a megfelelőt. Mindhárom szöveg képi intenzitása olyan erős, hogy a hangszimbolika révén szinte felidéződik a szélborzolta avar susogása is. A harmadik versszak hangulata mindkét műfordító szövegében szervesen kapcsolódik saját hangulati síkjába. Weöres Sándoré az eredeti kellemes hatásával adekvát, Rab Zsuzsa pedig következetesen a kellemetlenebb, nedves, ridegebb ősz hangulatát idézi. Ezt azzal éri el, hogy az eredeti szövegben nem szereplő határozót iktat be a fordításszövegbe: „árokszélén avart gyúr a sárba,” Az orosz mnyot ige jelentése ‘1. dagaszt, gyúr, formál’ 2. ‘nyom, tapsol, présel’. Rab Zsuzsa valószinüleg azért választott az első jelentéskörből, mert ez illett az általa interpretált kép szemantikai síkjába. Weöres Sándor hű marad az eredeti szöveg képi-szemantikai-hangulati síkjához. A negyedik versszak két sora szervesen kapcsolódik az előző versszakéhoz. Gondolati és képi dimenziója összefüggő. Az orosz természetlíra gyakori szimbóluma a rjabina ‘berkenye’. Az eredeti vers ‘berkenyebokron’ jelentésű jelzős főneve - a magyarban jelzős összetétel - szorosan kapcsolódik mind az elsődleges tájleíró képhez, Új Hevesi Napló 53
