Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Akadémiai helyesírásunk 170 éve
Bizottsága (korábban Helyesírási Bizottsága) végzi. S hogy szemléltessük az utóbbi évek szóanyagának változását, álljon itt néhány új fogalom: áfa, alkotmánybíróság, autópályamatrica, bankjegy-automata, bankkártya, chip - csip, díjköteles autópálya, CD - cédé, CD- ROM, e-mail, eredetiségvizsgálat, euró, fax, faxol, file - fájl, fekvőrendőr, frakcióvezetőhelyettes, globalizmus, gyed, hódeszka, honlap, Internet — internet, kerettanterv, kopogtatócédula, @ — kukac, lízing, lízingel, megasztár, mikrohullámú sütő - mikro, mobiltelefon - mobil, multiplex, Nemzeti alaptanterv — NAT, plaza, sétálómagnó, SMS, státustörvény, személyi számítógép, taj-szám, Világháló, virtuális valóság. Mindezeket tartalmazniuk kell a legújabb kiadványoknak, ezért nélkülözhetetlen manapság a bővítés, de azt is láthatjuk, hogy egy-egy szó vagy fogalom igen gyorsan elavulhat - a felsoroltak között is van efféle. Az akadémiai helyesírás a hivatalos keret, az viszont más kérdés, hogy napjaink írásgyakorlatában mennyire érvényesülnek a szabályok. Erről is érdemes röviden szólnunk. Bár az iskoláztatás minden korábbinál teljesebb, s örömmel tapasztaljuk a műveltségi szint emelkedését, mégis mai helyesírásunkban számos kedvezőtlen jelenséget látunk. Az elmúlt 10-15 évben jelentősen romlott a nyilvánosságnak szánt közlemények színvonala. Mindenekelőtt a különféle ingyen hirdetési újságok és információs anyagok olykor elképesztő fogalmazását és helyesírását kifogásolhatjuk. Ebből a műfajból nem nehéz olyan kiadványokat találni postaládánkban, amelyeknek egyetlen oldalán akár tucatnyi, sőt többtucatnyi hiba éktelenkedik. De még a nívós könyvek, magukra sokat adó sajtótermékek, illetőleg a közszolgálati televízió feliratozása is sokkal több kívánnivalót hagy maga után, mint korábban. Ennek részben az is a magyarázata, hogy felgyorsult a lap- és a műsorkészítés üteme, ráadásul a pályán is többen vannak, mint azelőtt, s mindennek óhatatlan, bár nemkívánatos velejárója a hibaszázalék növekedése. Nincs meg mindenkiben a kellő szaktudás, illetőleg a kellő igényesség. A helyesírás tekintélye jelentősen megcsappant. De hát hogyan is lenne másként, ha immár természetes jelenség a hibák tömkelegé? Mégsem hiszem, hogy változatlan marad a helyzet, netán tovább folytatódna a romlás. Derűlátásom oka egyrészt az, hogy előbb-utóbb tisztázódik a kusza médiahelyzet, és a szakmaiság minden összetevője helyére kerül. Másrészt úgy vélem, hogy a majdani javulás törvényszerű folyamat: angol nyelvterületről származó kevésbé nívós kiadványokból látom - persze, ilyeneket nehéz találni! -, hogy helyesírási szempontból szinte kifogástalanok, legföljebb technikai minőségükkel van gond. Ehhez azonban évek vagy talán évtizedek kellenek, s addig mindenképpen jogosak az ilyen bírálatok. 50 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
