Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Braun Melinda: Egy nap
öregnek, nagyon-nagyon öregnek látszó árny tűnik elő... amelynek, igen: az arca ugyanolyan ijedt, félelmes, ás fájdokló, mint a Kisgyereké... Elkeseredetten harap az ajkába... Ugyan mi értelme van az egész életnek...? Egyáltalán miért érdemes még élnem...? De már sírni sem tud... Aztán eszébe jut a gyerek, s hirtelen rég nem érzett gyöngédség áradt szét benne... Igen! Érte... Érte érdemes lenne... Az a kis, puha kéz az övében... abból talán erőt meríthetne... Igen! Átszalad a másik szobába, a gyerek nyöszörögve - a sötétségtől való félelmében - alszik. A Nő kisimogatja szeméből a hajfürtöket, s túláradó örömmel átöleli, saját arcát a csöppnyi archoz szorítja, s érzi, ahogy szíve átmelegszik, s egy pillanatra újból embernek érzi magát. Áhítattal csókolja meg a virággyöngyü kis kezet... A Nő szemei szokatlanul csillognak... Reggelre mindketten azt hiszik, csak álmodtak... XII. évfolyam 1. szám—2002. január
