Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Nyitottság és elmélyülés
§)J'a-rcja Q^íóudn éd e/wvé/yii/éá Káló Béla: Irodalmi kávézó című könyvéről Káló Béla prózaíró, kritikus, szerkesztő. Dormándon született, Remenyik Zsigmond iró családjával tart rokonságot. Az egri tanárképző főiskolán szerzett magyartörténelem szakos diplomát. (Egy ideig a főiskolán szervezett Németh László Diákkör titkára volt.) íráskészségével, egyéni prózastílusával szerzett nevet tollforgató, színes diákéletet élő társai körében. Alakját jókedvű diákcsínyek, baráti borozgatások legendái fonták körül. Egerben a Heves Megyei Népújságnál újságírással is próbálkozott. Bár szeretett és tudott is írni, a zsurnalisztika közegéből mégis kikerült. A Heves Megyei Művelődési Központban népművelőként dolgozott. A felnevelő szellemi közeg, Eger történelmi múltja, Tinódi, Dobó István, Balassi, Gárdonyi, Bródy, Remenyik, Kálnoky nemzettudatot építő öröksége, irodalmon túlmutató hagyatéka szervesen beépült írói, kritikusi világképébe. Mindez helytállásra serkentő motivációként hat tanári hivatásában is. 1979-ben megnősült. 1980-ban pedagógus feleségével együtt a Szendrő melletti, a Bódva patak jobb partján található Szuhogyra költözött. A pedagógus hivatást választotta kenyérkereső foglalkozásul. A szuhogyi Martinkó András Általános Iskolában tanít. A „kies Bódva-völgyben”, a természeti szépségekben gazdag tájhazában, Kalász László szülőföldjén építi szellemi kilátóját. Magdolna asszony oldalán az olvasni, tájékozódni szerető pedagógus itt vált lapszerkesztővé, a felső-magyarországi régió határain túl is egyre ismertebb kritikussá. Megőrizte nagyfokú nyitottságát a különböző értékek iránt, és egyben a lehetőség szerinti elmélyülés megvalósítható igényét, bizonyos fokú esélyét is. Lakó- és munkahelye, Szuhogy három, XX. századi jeles személyiség, Takács János jezsuita lelkész és kínai misszionárius, Takács József teológiai professzor és egyházi író, és a jeles irodalomtudós, Martinkó András szülőfaluja. Hármójukról Talentumom megőriztem, gyarapítottam... címmel 1996-ban kiadvány jelent meg az Edelényi Füzetek sorozatban. (Összeállította, szerkesztette: Laki Lukács László, utószó, szöveggondozás: dr. M. Takács Lajos.) Máig közösségszervező, bátorító példakép az egészen kiváló, de hivatalosan mindmáig kellően el nem ismert irodalomtudós, Martinkó András, akinek életútja Szuhogyról a mezőkövesdi Szent László Gimnáziumba, onnan az Eötvös Collegiumba, majd pedig a Sorbonne-ra vezetett... Szuhogyon a római katolikus iskola már 1749-ben létezett öt tanítvánnyal. Barkóczy egri püspök alapította a katolikus plébániát, és a paróchiához és iskolához illetményföldeket is biztosított... 1804-ben megalapították a református iskolát is. Nem véletlen, hogy a szuhogyiak áldozatos erőfeszítéssel, elszántságot követelő helytállással a körzetesítés kampányidőszakában is megőrizték, és valóságos „szuhogyi példát” adva azóta is fenntartják a helyi általános iskolát. Káló Béla láthatja maga körül, hogy a valóságban mit is jelent az oly sokat deklarált esélyegyenlőség a borsodi, abaúji, csereháti falvakban. A tehetségekkel való sáfárkodás máig fontos feladata az itt élő, valóban felelősségtudó értelmiségnek. Tudják, hogy a vetés, az ápolás, tehetséggondozás az ő feladatuk. Tanítványaik útja az érlelődés során máshova vezet, a szellemi aratás, csürbegyűjtés már a nagyobb központokban történik. 110 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
