Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A felrobbant sziget
még hozzáteszik a fő attrakciót: „Az egyedülálló és csodálatos naplementét Ia-ban. Hajónk is a naplementére érkezett a város kikötőjébe, és mire a vörösre sült, már fáradtan lassú mozgású utasok felmásztak a félsziget-város „kritikus pontjára”, már több ezres emberáradat sodródott naplementét nézni. Kőkerítéseken, házak lapos tetején, fákon kapaszkodtak, álltak, ültek az emberek, sokak nyakában fényképezőgép, vagy videofelvevő, és várták a nagy pillanatot. A Nap nem sietett, bár a hátralevő időt egy hangszóró percre bemondta, még egy arasznyira a bezuhanási hely felett vörösödött. Azután egyre gyorsabb tempóra váltott az életet adó korong. Eljött a perc, „Őfensége” beleért a tengerbe, alatta szinte fortyogni kezdett a víz, néhány másodpercig vízhídon át is közvetítette aranyló sugarait, majd bevörösödve beletünt a távoli vízözönbe. Sokan kiabáltak és tapsoltak a sok évmilliós, és nem emberi produkciónak, sokan csak álltak csendben és bámultak a maradék vörös égalja felé. Egyesek talán még köszönetét vagy hálaimát is rebegtek a gyönyörű pillanatért. A sok ezres tömeg lassan oszlott, és megteltek az éttermek, a kávézók. Az éjjelnappal nyitva tartó galériák, emléktárgy- és bizsuárusok, az „eredeti antik régiségeket” árusítók mesterien apasztották a napnyugtától még áhítatos, a városka utánozhatatlan hangulatától megszédült turisták pénztárcáját. Egyórás vásárlási szabadprogram után, hajónk végre felvette utolsó utasát is. Miután a német parancsnoknő háromszor átszámolta a rábízott állományt, a Pegazus elindult az indulási kikötő felé, át a napnyugta vörös egét még tükröző, hatalmas kráterbeltengeren. Már csak néhány német hangoskodott, feltöltve kellő mennyiségű Metaxa konyakkal, vagy Ouzo itallal, de idővel ők is elcsendesedtek, el is szundítottak. A későeste sötétje már félúton rázuhant a vízre, a több száz éves peremsziklák még sejtelmesen vöröslöttek, a tetejükön belámpázott városok fénypontjainak sora már a fekete víz hullámain táncolt. A Santorini éjszaka is gyönyörködtetett... Új Hevesi Napló 107
