Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai
áldozatszedésében nem állapodott meg. Napról-napra újabb országokat nyel el. Mintha csak étvágyat kapott volna népek behabzsolására, bátorítva Nyugat és Amerika gyávaságától, ha ugyan nem cinkosságától. A bibliai Jónás cetjeként feneketlen s elviselhetetlen bendőjébe akar gyömöszölni minden embert, minden népet. Hasára vág: „Világ proletárjai, itt egyesüljetek!” Ez már nemcsak kommunista hódítás, hanem még inkább az orosz szlávságnak kérlelhetetlen világhatalomra törekvése. Ha minden elnyelt országról, azok áldozatairól, jajaikról csak keveset írnánk is, mégis hatalmas könyv lenne belőle. így csak ízelítő nyújtására vállalkozhatunk. Kezdjük ETIÓPIÁVAL, az egyik legújabb áldozattal. 1977 márciusában 120 diákot dinamittal robbantottak fel. De májusban már 655-nek vágják el a nyakát. 1978-ban az Amnesty International - világhírű intézmény, amely a világ üldözöttéit veszi pártfogásába - „vádiratot” adott ki a kommunista Etiópia ellen, mert zsarnok kormánya ezreket tartóztat le a népből, diákokból, iskolás gyerekekből. Rabjaikat verik. A lefogottakat villamos ütésekkel kínozzák. A vallani nem akarókat forró olajba mártják, s nemi kínzásokkal gyötrik őket. Táplálásuk és orvosi ellátásuk elégtelen. A legutóbbi három hónapban harmincezer személyt tartóztattak le, és igen sokat kivégeztek. KAMBODZSÁBAN, az angol hatóságok jelentése szerint, három év alatt 100 ezer embert végeztek ki, de lehet, hogy ennek háromszorosát. Kétmilliónál több lehet azoknak a száma, akik éhségtől, orvosi kezelés hiánya vagy bántalmazás miatt haltak meg. Vannak falvak, melyeknek 90%-a elpusztult. Nincs bírói eljárás, nincs védekezési lehetőség. A halálhoz elég, ha csak valaki halványan céloz a nehéz viszonyokra. Apát, anyát, gyermekeket elválasztottak egymástól. Városokat dzsungelekbe ürítenek ki, ahol csak elpusztulhatnak. Százezrek menekülése állandó. Különösen csónakokon, halászhajókon próbálkoznak. Akik meg partra jutnak, nem találnak befogadót. Az Egyesült Nemzetek panaszára a kormány hivatalosan ezt válaszolta: „ Csak maroknyi árulóról van szó! ” A dalai láma szerint TIBETBEN a kínai kommunisták nyolc év alatt 200 ezer embert öltek meg a tibetiek közül. VIETNAM. Ki tudja, mi van itt, hiszen titkukra nagyon vigyáznak. A világ nemtörődömsége és bűnös cinkossága a hallgatásnak és kendőzésnek oly áthatolhatatlan ponyváját teríti föléje, hogy hír alig szivároghat ki alóla. Állítólag, aki 2-500 dollárt lefizet vörös urainak, az elhagyhatja az országot. Aki nem, csak szökni próbálhat. De ez csak életkockázattal tehető. Mégis százezrek kísérleteznek vele. Ám sok úgy jár, mint az a hat, akiket a víz lakatlan szigetre vetett. Elve maradtak, mert megették halott társaikat. John McCarthy - a menekültek amerikai igazgatója - szerint eddig legalább tízezer ember fulladt a Dél-kínai tengerbe. 1977 második felében 160 ezer ember menekült el. 1978 tavaszán 320 ezer kínai származásút deportáltak. Egyébként csaknem minden dél-vietnaminak, illetőleg azoknak, akik északról menekültek - legtöbbje katolikus -, mindnek átképző lágerekbe vagy halálra dolgoztató munkatáborokba kell mennie. Az imént említett Amnesty International 1978-ban 48 oldalon „vádiratot” adott ki ROMÁNIA, 176 oldalasat KÍNA, s nagyobb terjedelműt KUBA ellen. Mindegyiket a törvénytelenségek, embertelenségek minden válfajával vádolja. Romániánál kiemeli, hogy „mindenki gyanús és üldözendő, aki nem kommunista!” Egyetlen bányászsztrájk után négyezer magyart börtönöztek be, illetőleg szórták szét őket az egész ország kényszermunkatáboraiba. Kínzások, kegyetlenkedések miatt a rabok között sok az öngyilkos. Halálra éheztetik és dolgoztatják őket. KUBÁBAN is hasonló a helyzet, ha az emberek úgy menekülnek, mint Tony Cuesta, aki - hogy ne kerüljön a partőrség kezére, azaz a börtönbe, tenyerében robbantotta fel kézigránátját, mely leszakította bal karját, s megvakította. Az ország lakosságához Új Hevesi Napló 85
