Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai
Őrült számok? Az! Megértésük miatt örökké szem előtt kell tartanunk, hogy el akarták pusztítani mindazokat, akik az elmúlt száz év alatt azok ellen harcoltak és „vétkeztek”, akik most a hatalomra kerültek; azokat, akik bármilyen módon akadályoznák ennek az uralomnak szilárdságát; azokat, akiktől tartaniok lehetett, mert ilyen vagy olyan vonalon valamik voltak, azokat, akik a keresztény életszemlélet talapzatán álltak. „A múltat végképp eltörölni!” - volt jelszavuk, mert egészen új világot akartak építeni, új, maguk nevelte emberekkel, bolsevistákkal. A kommunisták ugyanezt teszik az egész világon! Hogyan bírtak ennyi emberrel végezni? Ne feledjük, hogy az államvédelmi hatóság százhúszezer emberrel működött! Ezek voltak az ország legjobban fizetett emberei. Például az ávósok 18-20 ezer forint havi fizetést vágtak zsebre, amikor mások örülhettek, ha havi 800 forintos álláshoz juthattak, a kegydíjasok pedig, ha 250 forintot hajítottak oda nekik! Ám ezeknek ezért a kiváltságos bérükért meg is kellett dolgozniok. Nem varjú-, héjakarmokat és rókafarkakat kellett nekik ezért beszolgáltatniok, hanem emberkoponyákat. Emberelvesztésben versenyben voltak - tóráikkal együtt mint minden más munkában a többi halandó. Jutalmazták azt, aki kiugró eredményt tudott felmutatni hóhérkodásban. Sztahanovistáik nekik is voltak. Dicsekedtek is vele, mint dr. Ferenc Sándor, ávós őrnagy, aki 204 kivégzésnél ügyködött. Bogár Ferenc hóhér, aki egymaga 2500 embert akasztott fel. Maguk között a gyilkolás nem szégyent jelentett, hanem dicsőséget! Ne feledjük, hogy ezek Lenin, Sztálin tanítványainak vallották magukat, azokénak, akik legalább 60 millió embert intéztek el országukban! Annak a Mao Ce-tungnak példája ösztökélte őket, akinek lelkén Kínában legalább ugyanannyi szárad! Aztán Hruscsov volt a vezérük, aki 1957-ben Maóval arról beszélt, hogy atomháborút kellene indítani az imperialisták ellen, ha mindjárt ez 1350 millió ember halálát jelentené is. Azokat az oroszokat követték, akik 1917-18-ban a cári családon kívül megöltek 260 ezer katonát, 150 ezer rendőrtisztet, 48 ezer csendőrt, 355 ezer entellektüelt, 6575 tanítót, 8500 orvost, 198 ezer munkást, 915 ezer parasztot, hogy a vallás áldozatait ne említsük. Azok az oroszok voltak mintaképeik, akik Kátyúban tizenötezer lengyel tisztet legyilkoltak, 1946 nyarán pedig Kis- és Nagydobronyt letörülték a térképről. Tisza melletti két magyar falu volt ez, az oroszokhoz csatolva. Legalább hatezer lakossal. Éhséggel küzdöttek. Nem akarták búzájukat beadni, beszolgáltatni. Félelemből sokan mégis valamit összehordtak. Valaki ezt petróleummal leöntötte, s meggyújtotta. Mire az orosz repülők robbanó és foszforos bombáikkal pár órán belül eltüntették őket a föld színéről. Csak kilenc ember maradt életben, s menekülhetett el. Ám ezek fejére is személyenként ötvenezer rubel vérdíjat tűztek ki. Azóta ez a két falu nem szerepel a térképen, mert nincsenek. A vérengzés után összeszedték Kárpátalja magyar papjait. Elhurcolták őket. Sohasem kerültek vissza. A hatóság pedig messze vidéken kihirdette: így vesznek mindazok, akik a szovjethatalommal szembe mernek állni. Pedig a halálosak számával nem teljes az áldozatok száma. Dr. Perecz János szerint 1952-56 között 1 136 434 ember ellen tettek feljelentést, és indítottak vizsgálatot Magyarországon. Ebből 516 708-at elítéltek. Szédületes emberhajsza! Mintha már a csecsemők is gonosztevők lettek volna! Kilencmillió lakosból másfélmillió börtönjelölt! Az első tíz esztendőben 700 ezer embert tartóztattak le, internáltak vagy vittek kényszermunkára. (Ebben nincs benne a 400 ezer közbüntényes, vagyis a „csöves”.) Ehhez az áldozathoz tartozik a Nyugatra menekült 500 ezer ember, az a 600 ezer, akiket az oroszok hurcoltak el országukba fogolyként és „élő jóvátételként”. Föntiekben nincs benne az a 40 ezer sem, akiket Tito partizánjai gyilkoltak le a Délvidéken. Sem azok, akiket a románok, csehek intéztek el halállal, intemálótáborokkal, kiűzéssel. Utóbbiakról számban Új Hevesi Napló
