Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Homa János négy éve, A Hitetlenség Gyülekezete
tekintettem ebben az ügyben és másokban is, hogy ami emberileg elérhető, azt a kis ügyektől kezdve a legjelentősebb beruházásokig mindig megpróbáltunk elérni, és meg is csináltuk. Visszatekintve az elmúlt küzdelmes négy évre, hogyan látja, ugyanígy csinálná, vagy másként? Ugyanúgy. Nem kimondottan politikusként kerültem a politikusi pályára, hanem olyan értelmiségiként, aki politikai szerepet vállal fel, mégpedig azért, mert látja azt, hogy Magyarországon a keresztény, nemzeti gondolkodás eléggé háttérbe van szorítva. Az 1950- es évektől kezdve egészen az 1989-ig az egyházak nem működhettek teljesen demokratikus körülmények között, sőt szinte csak egy-két ember határozta meg, mit is kellene csinálniuk. Most ugyanezek az emberek mondják, hogy az egyház ne folyjon bele a választásokba. Ahhoz, hogy ez a demokratikus intézményrendszer megfelelően működhessen Magyarországon, ahhoz nem tizenkét évre van szükség, mint ami a rendszerváltás óta eltelt, hanem még legalább tizenkét évre, ha nem húsz évre, amíg egy tényleg szabadságban született és szabadságban felnevelkedett generáció jön, mely tisztában van Magyarország és Európa történelmével, és kezd politizálásba és képes lesz azon az úton haladni, amelyen a magyar politika haladt Szent Istvántól 1948-ig. Mert a politikát ott kellene folytatni, ahol 1948-ban abbahagytuk. Már felnőtt fejjel végeztem el az egyetemen a történelem szakot, és másoknak is javaslom, hogy tanulmányozzák történelmünket pl. 1919 és 1945 között, és keressék, mi az igazság a magyar és a világtörténelemben, mert amit ma tudunk általában erről az időszakról, az nagyon sajátosan lett csöpögtetve az emberek fejébe. Vagyis hogy a történelmi hazugságoktól jussanak el a történelmi igazságokig. Mivel közel fél évszázadig egyfajta torzító értelmezését kaphatták csupán ennek, bizonyos szempontból még ezt a korszakot is furcsán ítélik meg az emberek. Igyekeznek kurtán-furcsán elintézni dolgainkat, a történelmi-politikai tisztánlátáshoz viszont meg kell ismerni a történelmet. Mi a véleménye a honi sajtószabadságról? Én 1989 előtt is azok közé tartoztam, akik kiálltak a sajtószabadság mellett, s nem azok közé, akik másoknak a háta mögé bújva próbáltak megfelelni mindennek és nevet változtatva írták cikkeiket. Épp a napokban kerestem vissza cikkeimet, melyek miatt egy MSZMP-s alapszervezet nyilvános levélben szólított fel arra, hogy hagyjam abba a szocialistaellenes megnyilvánulásokat és viselkedjem normális magyar állampolgár módjára. Ez még a rendszerváltás előtt volt, amikor még nem tudtuk, hogy mi lesz. Mikor mi a sajtószabadságért harcoltunk, azt gondolunk, hogy azt csak egyszer kell kivívni, és akkor minden a helyére kerül. A sajtószabadságért való küzdelem valójában egy mindennapos harc, és sajnos már a legelején tapasztalnunk kellett, hogy korántsem sikerült elérni azt a sajtószabadságot, amit a demokráciában bizakodó emberek szerettek volna kivívni’89-ben. 78 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
