Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Benkóczy György: Pusztai történet
A bojtárok elkomorultak.- Úgy végezzetek... - vetette feléjük az úr hogy baj ne legyen! És kantárszárát megemelve sokatmondóan Mártonra, meg egy vén füzfaágra mutatott, a cserény mellett. Egy embernek épp elég erős lett volna.- Lehetetlent parancsolsz, uram - tört ki Gazsiból az őszinteség. - A lovak már elszilajodtak. Fél nap is beletelnék, míg elkészülnénk a kifogással.- Lám-e! - szólalt meg egy bőrködmenes vitéz Péter uram mellett. - A bojtárnak igaza van! Éjszakára itt kell maradnunk. Ezekre is ráfér! - intett a katonák felé. Izgatott szóváltás támadt, de félóra múlva valóságos katonai tábor lett a puszta. A bojtárok mellett lovas őrszem. Marci bácsi is őrizetben.- Honnan jöttetek? - kérdezte Gazsi a melléje rendelt legényt.- Korponáról. Ötödik napja vagyunk úton... Inkább csak éjjel.- Oszt jó az ilyen élet?- Katonaélet - felelt a legény. - Szabadság, kaland, zsákmány akad bőven. Csak hát... - Tenyere élével végignyisszantott a nyakán. - így is fordulhat... Gazsi kedvtelve nézegette a legény fegyverzetét.- Én is elmennék...- Szólj Ártándynak!- Az ki?- Az a bőrködmenes. Hadnagy Korponán. Gyere, megkeressük! Ártándy a cserénynél alkudozott Marci bával.- Az úgy van, uram - kesergett az öreg - szegény emberen elverik a port. Hogy így, meg úgy, minek hagytad... Meg hogy ügyetlen voltam. Még tán el sem hiszik. Majd azt mondják, benne volt az én kezem is... Hajnalodott. A ménesnek hült helye, de hirtelen két vágtató lovas tűnt fel. Az úr rögtön felismerte őket, ő állította a legényeket lesre.- Tessenek jönni üstöllést! Török adószedők tartanak biztos Budára. Csak néhányan vannak. Meg szekérrel... Riadót fúvatott az úr, és már ott sem voltak. Marci bá kora reggeli falás után - az este nem ettek - kiküldte kutyákkal a csikósbojtárokra. Sejtettek egy-két helyet, ahol már megbújt éjjelre a ménes.- Vissza ne gyertek, amíg ezek el nem tisztultak! - kötötte a lelkűkre. Az volt az úr végső szava: visszatér majd késő ősszel az árendáért, ha elkapták a törököt. Hát elkapták, mert még délre sem járt, amikor már bezörgött a tanyára két szekér néhány lovassal.- Küldi az úr a szekereket a liszttel meg a lovakkal együtt. Nem hátasok ezek, csak hátráltatnának. Megyünk Korponára rohanvást, míg a hitetlen szagot nem kap. Azzal már mentek is. Délutánra meg visszatért a ménes is, nem volt egy híja sem. Marci bácsi meg ezt gondolta magában:- Késő ősszel, ha elnyugszik a had? Akkor ő már otthon lesz Kőrösön, a ménes meg szanaszét a gazdáknál az ólaskertekben vagy az istállókban. Jöjjön oda az úr, kérje az árendát az ottanvalótól. Liszt is, meg két szekér a négy lóval - nem kis haszon az izgalomért. Széles derűre húzódott a szája. (Folytatjuk) 40 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
