Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Káló Béla: A mesebeli három kívánság, Olvasás közben, Széljegyzet egy vershez
beletört a bicskám. Egy fejezetet bírtam elolvasni belől, unalmas, száraz könyvnek találtam. Nyelvileg. Mert cselekménye az van neki, mindig jön valami fordulat, úgy, mint a szappanoperákban. Bátorkodom kijelenteni, nem igazi író tollán született. Fényévnyire van Exupérytől, Milne-től, a gyerekirodalom klasszikusaitól. Az összes Rowning-könyvért nem adnék egy Lázár Ervin-mesét. Megütközve hallgattam a minap a tévében Grétsy professzor úr nyilatkozatát, miszerint a mai íróknak ilyen könyveket kell írniuk, mert az olvasók erre vágynak. Hoppá! Azt hittem eddig, és most is azt vallom, hogy az írónak nem feltétlenül igényt kell kielégítenie, hanem igényt kell keltenie az értékek iránt. Rowning asszony tudja, mitől döglik a légy. A mai világban ennyi, úgy látszik, elég. Nemrég volt az írószövetség közgyűlése, mi volt a benyomásod? Mit szólsz az új elnökhöz? Én nem járok az írószövetségi közgyűlésekre, engem az irodalmi közélet különösebben nem érdekel. Azt persze messziről is látom, hogy milyen nagy ellenségeskedések, feszültségek vannak az írói társadalomban. Klikkek, szekértáborok alakultak ki, az egyik brancshoz tartozót a másik brancs folyóirata nem közli, írjon bár remekművet, keresztbe tesznek egymásnak, a másik érdekszférához tartozók. Ugyanolyan káosz uralkodik itt, mint az élet más területein. Szomorúan tapasztalom ezt, mert értékek, energiák mennek pocsékba. Ellentét feszül a fiatalok és idősebbek között, a tradicionális irodalom művelői és a modemek között, a népiek és liberálisok között, és a jó ég tudja még, kik között. Az új elnök kitűnő költő, német származású, keresztény ember. Hogy milyen elnök lesz, még nem tudhatom. Szerény, visszahúzódó ember lévén, nem biztos, hogy a legalkalmasabb ilyen közéleti tisztségre, nem biztos, hogy integrálni lesz képes a legkülönbözőbb törekvéseket és érdekeket. Nekem megfelelt a régi elnök is, szerettem volna, ha Pomogáts marad, de semmi kifogásom Kalász Mártonnal szemben. Nekem secko jedno, ki az elnök. Hamarosan lesznek a választások, kinek a sikerét jósolod? Tudod-e már, kire adod a voksodat? Én rossz jósnak bizonyultam négy évvel ezelőtt is, amikor a szocialisták győzelmét valószínűsítettem. Most úgy gondolom, a Fidesznek áll a zászló, majd meglátjuk. Valószinűleg fej fej melletti befutó lesz, célfotónak kell eldönteni, ki lett a győztes. Eléggé bizonytalan vagyok a voksomat illetően, kiábrándultam a politikából, igaz, soha nem is volt a szívem csücske. Babits írta: „Én nem vagyok reálpolitikus, s nem ítélhetem meg a pillanat szükségességeit. Feladatom ennek épp az ellenkezője. Nem kell alkalmazkodnom a körülményekhez - de nem is szabad! író vagyok, a szellem embere. A cselekvés rabszolgái evickéljenek kis kényszereik között, segítsenek magukon és pártjaikon, ahogy tudnak. Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdődő barbárság lármája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát.” A számból vette ki. Egy kis technika: mint olvasó, mit tartasz jónak egy versben, prózában? Egyszerűbben, mitől jó egy vers, egy szöveg? Hangzástól, formai megoldásoktól? Hatástól? Összegezve, hogyan csíphető el egy remekmű? A kérdésre határozott választ adni nem tudok. Kerülgetem, mint macska a forró kását. Petőfi verseiben például a magával ragadó természetességet szeretem, az ő versei olyanok, mint a nyári zápor, mint a hóhullás, mint a tavaszi szél, Arany verseiben a csínt, a tökéletes megszerkesztettséget szeretem, Weöres verseiben a zenét, a technikai mindentudást, Rilkéében a bonyolultságot, Eliotéban a nyugalmat és kiszámíthatóságot, Dylan Thomasban a váratlanságot, Pilinszky olykor túlexponált képeiben a titokzatosságot, 54)( XII. évfolyam 4. szám—2002. április
