Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Káló Béla: A mesebeli három kívánság, Olvasás közben, Széljegyzet egy vershez
Nagyon sokat publikálsz a legkülönbözőbb helyeken, fontos ez? Szerintem fontos, hiszen az irodalom könyvekben, folyóiratokban manifesztálódik. Hálistennek elég sok folyóirat van ma Magyarországon, köztük nagyon színvonalasak is. Elég kis példányszámban jelennek meg. 500-800 példányban jutnak el a különböző olvasói rétegekhez. Tehát ahhoz, hogy viszonylag szélesebb olvasóközönséghez jussanak el az írásaim, sok helyen kell publikálnom, én ugyanis nélkülözhetetlennek tartom az olvasót. Nyilván csak akkor beszélhetünk olvasóról, ha olvasnivaló is van. Szereted-e a hasadat? Mi a kedvenc italod? Nem vagyok egy hedonista, de azért szeretem a jó falatokat, jó italokat. Természetesen vannak kedvenceim, bár ezek idővel változnak. Sokféle étel van, amit nagyon szeretek, amit szívesen megeszem, alig van olyan, amit nem szívelhetek. Fiatal házasként, ha azt kérdezte a feleségem, mi legyen vasárnap ebédre, mindig brassói aprópecsenyét kértem. A katonaságnál kaptam rá, no nem a magyar néphadsereg hadtápjának a jóvoltából. Leszerelés előtt néhány hónapig építkezésen dolgoztunk, a zsold mellé még kaptunk egy kis zsozsót, s ha kimentünk a városba - Szombathelyen - fizetés után a barátaimmal mindig brassói aprópecsenyét ettünk sült krumplival és uborkasalátával. Ahogy az dukál, utána sört ittunk. Könnyedén leeresztettük gigánkon a havi apanázst. Ha most kérdezi a feleségem, mi legyen, babgulyást, tócsnit — másképpen lepcsánka -, krumplilángost vagy káposztás cvekedlit szoktam kérni, most valahogy ezekre az ételekre vagyok hangolva. A káposztás cvekedli az egyetlen olyan étel, amiből nem tudok magamnak mértéket szabni, mindig bezabálok belőle. Jól megborsozva, megsózva szeretem. Jól megy rá a fröccs, száraz vörösborból. Szeretem a húsféléket, pecsenyét, sült oldalast például, ez még a szülői házból való kulináris emlék. A világon édesanyám tudja a legjobb tyúklevest főzni. Ha rágondolok, összefut a számban a nyál, látom a tűzhelyen a fazekat, a sárga tyúklábak magasra emelik a fedőt. A kocsonyát csak úgy szeretem, ahogy a feleségem készíti el. Ha reszketős és nem kemény. Ne álljon meg a villán, én csak kanállal tudom enni a kocsonyát. Paprikás csirke, nyúlpaprikás, gombapörkölt, pacalpörkölt! Gyerekkoromban sokszor gombáztunk, legtöbbször tojásos gombát készített édesanyám, így szeretem ma is a legjobban. Régebben, amikor hazamentünk Szögligetre, sokszor mentünk az erdőbe vagy a rétre gombát szedni, jó gombatermő időben rengeteget szedtünk, kiszárítottuk vagy befőztük, így télen is ehettünk gombát. Savanyúságnak is igen príma. Szeretem a halételeket is, például a halászlevet. Nagyon szeretem a szalontüdőt knédlivel, a habart babot füstölt csülökkel. Gyerekkoromban nagyon sokszor volt ebédre bab meg krumpliétel, akkor azokat meguntam. De most szeretem például a paprikás krumplit, bő lére eresztve, nokedlivel vagy csipetkével, nem árt bele egy kis kolbász, füstölt hús sem. A paprikás krumplit köretnek is szoktuk használni, ekkor sűrűbbre csináljuk. Ez is a szülőházból hozott kulináris szokás. Nálunk vasárnap a töltött tyúkhoz paprikás krumpli volt mindig, ezt átvette a feleségem is, bár először igen furcsállotta. Az ember kulináris ízlése változik az idők folyamán, az enyém legalábbis sokat változott. Gyerekkoromban nem szerettem például a paradicsomlevest, egy kanállal se tudtak belém diktálni. Egyszer megpróbálkoztak vele, mondván, honnét tudom, hogy nem szeretem, ha soha meg sem kóstoltam. Az első kanállal félúton visszafordult. Aztán középiskolásként kollégiumba kerülvén megszerettem a paradicsomlevest. Hétvégén mindig az volt, meg rántott szelet rizzsel. Rákaptam a paradicsomlevesre, de csak úgy szeretem, ahogy az ottani szakácsnők készítették el, kicsit édesen, nem túl hígan, nem túl sűrűn. Nem tudnám megmondani, mikor ettem utoljára paradicsomlevest. Gyerekkoromban 48 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
